Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

24 annak az elévülésre vonatkozó határozatai abban az esetben nem nyernek alkalmazást, ha a már megkezdett elévülésnek betöltésére a korábbi törvény rövidebb elévülési időt állapított meg, ennek ellenkezőjeként az következik, hogy alkalmazást nyernek a kereskedelmi törvénynek az elévülésre vonatkozó rendelkezései akkor, a mikor a korábbi törvény szerint az elévülési időtartam hoszszabb volt. A íelebbezési bíróság is ebből a helyes jogi felfogásból indult ki akkor, a mikor az 1892 : XXV. tcz.-ben nyert felhatalmazás alapján kibocsátott vasúti üzletszabályzat által megállapított, annak hatálybaléptétől számított rövidebb elévülési időre tekintettel mondotta ki elévültnek a felperes kereseti igényét, következőleg ez irányban anyagi jogszabályt meg nem sértett. Másodsorban a felperesnek az a panasza, hogy miután a vasúti üzleti szabályzat 61. §. 4. pontjának rendelkezése szerint a fuvardij megállapításánál előfordult számítási hibákról a vasút a jogosultat értesiteni tartozik, az ebből eredő igényekre az egy évi elévülési időtartam is csak az értesítés feltétele mellett nyerhet alkalmazást, a felebbezési biróság e rendelkezést helytelenül alkalmazta, mert az értesítés épen a vasúttársaság mulasztása miatt nem történt meg. Ez a panaszpont is alaptalan, mert az üzletszabályzatnak ebben a szakaszában a fuvardij helytelen kiszámításából eredő igények érvényesithetése az arról való értesítéstől függővé téve nincs, következőleg az értesítés a jog érvényesítésének feltételét nem képezheti. De másrészről az üzletszabályzat 61. §. 4. pontjának szövegezése szerint világos kifejezést nyert az, hogy az olyan igények a fizetés teljesítésének napjától számított egy éven tul nem érvényesíthetők. E tekintetben a felperes a felülvizsgálati tárgyaláson tett szóbeli előterjesztésében saját védekezési álláspontja mellett azt az érvet hozta fel, hogy miután az idézett szakasz az igényeknek egy éven tul való érvényesithetésének tilalma iránt foglal magában rendelkezést, ez a rendelkezés tulajdonképen nem is az elévülést szabályozza, hanem csak záros határidőt tüz ki azok érvényesithetésére. Ez a jogi érv sem ismerhető el helyesnek mert épen annak kijelentéséből, hogy az igények egy éven tul