Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

i32 vissza nem adta s mentségére azt hozza fel, hogy az árúk nem voltak nála bizományban s a vissza nem adott árúkat jogtalanul el nem tulajdonította, hanem azok ellopattak. Minthogy azonban az eljárás adatai szerint a vádlott sem bizományi dijt nem követelhetett G. S. sértettől, sem pedig a megállapítottnál kedvezőbb feltételek mellett eszközölt eladás esetében az elért előny a sértettet nem illette, a sértett és vádlott között kötött s okiratban bizománynak nevezett ügyletben a hitelre vásárlásnak ismérvei állapithatók meg és nem lehetett azt az 1875: XXXVII. tcz. 368. §-ában meghatározott bizományi ügyletnek tekinteni ; minélfogva habár a vádlott a hitelre vásárolt és tőle vissza nem vett árúknak vételárát a sértettnek meg nem fizette is, a jogtalan eltulajdonítás a vádlott ellenében meg nem állapíttathatván, a Btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztást el nem követhette : ezért és annálfogva, mert ellenében más büntethető cselekmény elkövetése sem állapitható meg, mind a két alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával őt a vád és következményei alól fel kellett menteni. 60. Az évek sorára (utódról-utódra) kötött olyan szerződés, mely az ingatlant nemcsak használatra engedi át évenként fizetendő határozott taksa ellenében, hanem építkezési engedélyt is ad olykép, hogy az épületeknek tulajdonosa nem a földtulajdonos lesz, nem csupán haszonbéri, hanem a megosztott tulajdon fogalma alá eső oly jogviszonyt létesít, mely egyoldalúan egyik szerződő fél által sem bontható fel és ilyen esetben a telekkönyvi tulajdonos az ingatlan birtokát egyedül a telekkönyvi tulajdonjog alapján nem követelheti mindaddig, a mig a felépített ház tekintetében kárpótlást nem nyújt. (1895 deczember 27. 7469. sz. a.) A mármaros-szigeti kir. törvényszék: Felperes Dunka László elutasittatik a rozávlyai 1370. telekjegyzőkönyvi 382. és 383. hr. sz. részletek birtoka iránt támasztott keresetével.