Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

94 Indokok: Alaptalan alperes azon panasza, hogy az 1881. évi LX. tcz. 49. §-ának rendelkezése megsértetett az által, hogy a házastársak közös birlalatában levő ingók felmentettek a végrehajtás alól. Az idézett 49. szakasz a férj és nő közötti vagyoni viszonyokat nem szabályozza, hanem az csakis mint végrehajtási eljárási szabály, az iránt tartalmaz rendelkezést, hogy a házasfelek külön tartozásait illetőleg a végrehajtás egyik vagy másik házasfél ellen a közös birlalatban levő ingókra mikép foganatosittassék, ezzel azonban a tulajdonjog kérdése megoldva nincsen, hanem az az igényper keretében döntendő el, a mi kitűnik abból, hogy a 49. §-ban a 92. §-ra történik hivatkozás. Alaptalan a panasz a tekintetben is, hogy mellőztetett az a jogszabály, hogy a család tagjai között közvetlenül a végrehajtás előtt történt vagyonátruházások a hitelezőkkel szemben hatálylyal nem birnak, mert ennek a jogszabálynak alkalmazásáról csak azokban az esetekben lehet szó, a melyekben a végrehajtást szenvedő fél ruházza át vagyonát közel rokonaira ; már pedig a jelen esetben az igényelt ingókat nem a végrehajtást szenvedő ruházta igénylő felperesre, hanem ennek atyja, a ki azokat nyilvános árverésen vásárolta meg. Az ingók szerzésénél szükséges átadásra és átvételre vonatkozó jogszabály sem sértetett meg, mivel felperes atyja az ingókat árverésen vévén, a leütéssel az átadás megtörtént, s hogy ez megtörtént, valamint hogy azok általa igénylőnek átadattak, kitűnik abból, hogy azok az igénylő birlalatában találtattak. Azon panasz, hogy az igényelt ingóknak a lefoglaltakkal való azonossága nem bizonyittatott, és hogy a másodbiróság az azonosság tekintetében alperesnek hit alatt való kihallgatását mellőzte, figyelembe szintén nem vehető, mert a biróság az 1893 : XVIII. tcz. 64. §-a értelmében azon eseten kivül, a hol a bizonyítási szabályokhoz a biróság kötve van, a bizonyítékokat szabadon mérlegelheti, jelen perben az azonosság tekintetében valamely kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának esete fen nem forogván, a törvényszék belátása szerint mérlegelhette azokat a bizonyítékokat, melyek alapján az azonosságokat megállapította, az erre alapul szolgáló okokat pedig ítéletében tüzetesen megjelölte.