Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

6o fokú ingerlékenységénél fogva is igazoltnak jelentkezik ; az eljárás adatai szerint kétségtelen az is, hogy vádlottnak 1895 ápril 30. és május 3-ika között jelentkező és ismételve változott elhatározásai, (öngyilkosság, mindkettőjük megölése, sértettnek a kérlelés sikertelensége esetén való megölése, végre a feltétlen ölési szándék), mindannyiszor ily felindulásban keletkeztek. A Btk. 281. §-ának az a feltétele tehát, hogy a szándék erős felindulásban keletkezett légyen, jelen esetben megállapittatott. Kérdés csak az lehet, vajon az id. §. alkalmazásának másik feltétele, a rögtöni végrehajtás, szintén fenforog-e. A törvénynek e kifejezése «rögtön» nem magyarázható kizárólag időbeli értelemben ugy, hogy a szándék keletkezése és a végrehajtás között semmi idő el ne mult légyen. Két esemény között természet szerint mindig időköz van, legyen az bármely rövid ; miből következik, hogy a törvény szövege («e felindulásban rögtön») nem jelenthet mást, mint hogy a 281. §. értelmének hangsúlya a felindulás folytonosságán fekszik. A rögtön végrehajtott cselekmény is csak ugy esik e §. alá, ha a kivitelkor a felindulás még tartott; de másrészt a törvény, midőn a felindulást a végrehajtással ily válhatlan kapcsolatba hozta, maga utal arra, hogy a végrehajtást mindaddig rögtönösnek tekinti, a mig a felindulás tart. Ilyképen vádlottnak igazolt felindulásában megfogamzott szándéka és a végrehajtás között lefolyt mintegy félórai időköz egymagában nem lehet döntő a rögtönösség kérdésének megítélésénél ; irányadó az lesz, hogy a szándék keletkezése és a végrehajtás között helyre állott-e vádlott lelkületében az egyensúly annyira, hogy a lövés nem a 281. §-ban megjelölt impetusban, hanem a 279. §-ban előrelátott affectusban elkövetettnek tekinthető. Erre nézve az eljárás a következő adatokat derítette ki. Vádlott már hosszabb időn át, de mindenesetre 1895. évi április 3-ika óta a rajta elkövetett sértések és bántalmazások hatása alatt állott. Saját vallomásán kivül bizonyítja ezt Zsarnóczay Józsefné előadása, ki vádlottat a tett napján egész nap zavart magaviseletünek találta ; igy kell érteni Búzás Mari tanú előadását is, ki azért találta vádlottat vignak, mert még 9 óra