Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

lé bezési bíróság ítéletében tényállás gyanánt megállapította, hogy a C. a. szerződés valóban létrejött és hogy annak alapján a felperes az 1894. évi július 20. napján felvett foglalási jegyzőkönyvben összeirt ingók egy részét, a melynek szaporulatát az összeirt többi ingók képezik, tényleg birtokába vette. Tekintve azonban, hogy alperes felülvizsgálati kérelmét arra is alapította, hogy a C. alatti adásvevési szerződés felperes és atyja Vuja Szima végrehajtást szenvedő között roszhiszemüen a végből köttetett, hogy a kir. kincstár 427 frt 42 kr. kárkövetelésének kielégítése meghiusittassék, s tekintve, hogy a felek közt nem vitás, hogy végrehajtást szenvedőnél más kielégítési alap nem találtatik, s tekintve, hogy a becsatolt közigazgatási iratok szerint Vuja Szima 1876-ban községi pénztárnok volt s a hiányok miatt a leszámolás 1888-ban ejtetett meg s ekként a hiány folytán felmerült követelés az 1889. évi február 14-én kelt C. a. szerződés megkötése előtt keletkezett s ennélfogva a végrehajtást szenvedő fél kijátszási szándéka szintén nem lehet kétség tárgya ; s tekintve, hogy a felebbezési bíróság ítéletében foglalt ama kijelentés, mintha a fenforgó esetben a törvényes vélelem felperes jóhiszeműsége mellett harczolna, jogilag téves, mert a törvényes gyakorlat szerint közel rokonok jelesül apa és fiu közt hasonló körülmények mellett történt vagyonátruházások esetében a törvényes vélelem épen ellenkezőleg ,a mellett harczol, hogy az elfogadó félnek az átruházó adós kijátszási szándékáról tudomása volt, s e vélelem a jelen esetben ellenkező tények által elrontva nincs ; s tekintve végül, hogy a foganatosított végrehajtás Temes vármegye alispánjának 17030/93. sz. a. kelt, Vuja Szima végrehajtást szenvedő fél vagyoni felelősségét kimutató határozatán alapszik, e határozat érvénye pedig ez uton kérdés tárgyává nem tehető : alperes felülvizsgálati kérelmének tehát helyt adni és a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett. Felperes pervesztes lévén, az 1893. évi XVIII. tcz. 109., 168. és 204. §-ai értelmében, az alperes részére a perbeli összes költ-