Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

lé bezési bíróság ítéletében tényállás gyanánt megállapította, hogy a C. a. szerződés valóban létrejött és hogy annak alapján a fel­peres az 1894. évi július 20. napján felvett foglalási jegyzőkönyv­ben összeirt ingók egy részét, a melynek szaporulatát az össze­irt többi ingók képezik, tényleg birtokába vette. Tekintve azonban, hogy alperes felülvizsgálati kérelmét arra is alapította, hogy a C. alatti adásvevési szerződés felperes és atyja Vuja Szima végrehajtást szenvedő között roszhisze­müen a végből köttetett, hogy a kir. kincstár 427 frt 42 kr. kárkövetelésének kielégítése meghiusittassék, s tekintve, hogy a felek közt nem vitás, hogy végrehajtást szenvedőnél más kielé­gítési alap nem találtatik, s tekintve, hogy a becsatolt közigaz­gatási iratok szerint Vuja Szima 1876-ban községi pénztárnok volt s a hiányok miatt a leszámolás 1888-ban ejtetett meg s ekként a hiány folytán felmerült követelés az 1889. évi február 14-én kelt C. a. szerződés megkötése előtt keletkezett s ennél­fogva a végrehajtást szenvedő fél kijátszási szándéka szintén nem lehet kétség tárgya ; s tekintve, hogy a felebbezési bíróság ítéletében foglalt ama kijelentés, mintha a fenforgó esetben a törvényes vélelem felpe­res jóhiszeműsége mellett harczolna, jogilag téves, mert a törvé­nyes gyakorlat szerint közel rokonok jelesül apa és fiu közt ha­sonló körülmények mellett történt vagyonátruházások esetében a törvényes vélelem épen ellenkezőleg ,a mellett harczol, hogy az elfogadó félnek az átruházó adós kijátszási szándékáról tudo­mása volt, s e vélelem a jelen esetben ellenkező tények által el­rontva nincs ; s tekintve végül, hogy a foganatosított végrehajtás Temes vármegye alispánjának 17030/93. sz. a. kelt, Vuja Szima végre­hajtást szenvedő fél vagyoni felelősségét kimutató határozatán alapszik, e határozat érvénye pedig ez uton kérdés tárgyává nem tehető : alperes felülvizsgálati kérelmének tehát helyt adni és a feleb­bezési bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéle­tét helybenhagyni kellett. Felperes pervesztes lévén, az 1893. évi XVIII. tcz. 109., 168. és 204. §-ai értelmében, az alperes részére a perbeli összes költ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom