Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

11 Ugyancsak a fennebb felhozott indokoknál fogva a kereset, mint korlátozási keresetnek hely volt adandó s minthogy az alperes a felperesnek 1893 augusztus 5-én még 189 frt 37 kr. kamattal tartozásban volt, a végrehajtás ez összeg s a netán ezután felmerülendő végrehajtási költségek erejéig volt korlátozandó s e részben az elsőbirói ítélet megváltoztarandó. (1894 május 8-án 1695. sz. a.) A m. kir. Curia itélt : A másodfokú bircság Ítélete a mennyiben felperest abbeli keresetével, hogy az alperes által ellene vezetett végrehajtás 189 frt 32 krra korlátozott részében is megszüntettessék, elutasította, mint nem felebbezett érintetlenül hagyatik ; felebbezett abban a részében pedig, a mely szerint az alperes által felperes ellen vezetett végrehajtás 189 frt 32 kr. kamatösszegre korlátoztatott, ez az ítélet annyiban megváltoztatik, hogy az alperes által felperes ellen az 1888. évi 6803. számú végzés folytán 700 frt váltótőke s iárulékai erejéig vezetett végrehajtás 189 frt 32 kr. tőke s ennek 1893 augusztus 25-től járó 6% kamataira korlátoztatik, egyéb, jelesül a perköltségre vonatkozó felebbezett részében azonban ez az ítélet helybenhagyatik. Indokok: A végrehajtató alperes hitelintézet alapszabályainak 21. §-a azt a rendelkezést tartalmazván, hogy az intézet abban az esetben, ha valamely kölcsön be nem folyt, birói közbejövetel mellőzésével mindenekelőtt azon összeget veszi igénybe, a mely az illető adós betéteiből és kamataiból alakult, kétségtelen, hogy felperes jogosan kérhette az A. a. betéti könyvecskében kitüntetett összegnek saját tartozásába való beszámítását, illetőleg az ellene vezetett végrehajtásnak ezen összeg erejéig leendő korlátozását. Minthogy pedig a másodbiróság ítéletében foglalt helyes számítás szerint az alperes követelése 1893 augusztus 25-én 989 frt 34 krt tett, és felperes erre a tartozására az A. a. betett összeg beszámításával összesen 800 frt 02 krt törlesztett, a másodbiróság helyesen állapította meg a fenmaradó különbözetet 189 frt 32 krban, de minthogy a hitelező más megállapodás hiányában, a követelésére teljesített fizetéseket első sorban a felmerült költségek és kamatokra van jogosítva fordítani, a fenmaradó ez a fentebbi különbözet nem kamat, hanem tőkehátralék czimén terheli a felperest ; a miből folyóan, a másodbiróság Ítéletének e részbeni megváltoz-