Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)

73 feloldó határozat következtében meghozott, s ezúttal felülvizsgálat tárgyát képező ítéletben tényállásként azt állapította meg, hogy a peres felek között szóban volt bérleti szerződés tényleges és végleges megkötése attól tétetett függővé, hogy felperesért Schönberger Adolf kezességet vállaljon, hogy a kezességi kötelezettséget is magában foglaló szerződés irásba foglaltassák és azt a kezes is aláírja, és hogy az irásos, ekként megállapított szerződés alperes többszöri felhívása daczára is felperes és Schönberger Adolf részéről ki nem állíttatott. E ténymegállapítás szerint tehát, mely a sommás eljárási törvény 197. §-ának rendelkezése szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, a kérdéses bérszerződés jogérvénye nem csak annak irásba foglalásától, hanem attól is tétetett függővé, hogy az irásos szerződés a kezes aláírásával is megerősíttessék. Minthogy pedig abban az esetben, ha a felek a szerződés létrejöttét kifejezetten az irásba foglalástól, s —mint a jelen esetben •— a kezességnek is Írásban való kifejezésétől tették függővé, a szerződés jogérvényesen megkötöttnek csak akkor tekinthető, ha a szerződés a kezességi mellékszerződéssel egyetemben irásba foglaltatott, s a felek részéről ily alakban elfogadtatott : a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt nem sértett, midőn az írásbeli szerződésnek meg nem kötése következtében felperest keresetével elutasította. Ezek után kérdés tárgya csak az lehet, hogy a tényállás szabályszerűen állapittatott-e meg ? illetve, hogy a felebbezési bíróság ítéletében valamely jogszabály megsértésével voltak-e tények megállapítva vagy figyelmen kivül hagyva? A kir. Curia azonban ugy találta, hogy felperesnek ez irányú panasza alaptalan ; mert nem vehető tekintetbe az a panasza, hogy a kir. Curia feloldó határozatának foganatba vétele tárgyában a felebbezési biróság a további bizonyítást hivatalból rendelte volna el, mivel a feloldott D. 160/95. számú felebbezési bírósági itélet tényállása szerint, alperes Magyar Pál ügyvédnek tanukénti kihallgatását kérelmezte, Schönberger Adolfnak tanukénti kihallgatását pedig az 1896 január 29-én felvett jegyzőkönyv szerint maga felperes kérte, s ekként a felebbezési biróság nem követett el szabálytalanságot, midőn a tényállás megállapithatása czéljából a sommás