Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

59 A debreczeni kir. tábla: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatok, T. A. vádlott a Btk. 422. §-a r. pontja szerint minősülő és a Btk. 423. §-a szerint büntetendő gyújtogatás bűntettében bűnösnek kimondatik s ezért a Btk. 425. és 426. §-ai alapján, de a Btk. 92. §-a alkalmazásával, a foganatba vételtől számítandó 4 évi fegyházra és ennek kitöltésétől számítandó 5 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik. Indokok: Vádlott a csendőrök előtt és utóbb a vizsgálóbíró előtt részletesen beismerte, hogy Sz. J. sértettel és ennek nejével mintegy 2 év óta folytonosan viszálykodásban élt és nevezet" tekét gyűlölte. 1894. évi szeptember 22-én, a gyújtogatás éjjelét megelőző napon, a libáknak a kertbe behatolása miatt, sértettel és nejével ismét szóváltása volt, s e miatti felindulásában elhatározta, hogy boszut fog rajtuk állani ; erre a bekövetkezett éjjelt alkalmasnak találván, éjjel 11 —12 óra között a szomszédos L. Audvarán át a Sz. J. sértett náddal fedett házának eresze alá közvetlen épitett és szalmatetővel ellátott méhesbe ment, ott a méhes szalmatetőzetét gyufával belülről meggyújtotta azzal a szándékkal, hogy attól a Sz. J. háza is, melyben tudomása szerint akkor sértett családjával tartózkodott, felgyúljon ; s mikor látta, hogy az általa meggyújtott szalmatető lángra gyúlt, sietve lakására távozott, majd ismét egy vederrel S. A.-nénak átellenes udvarán levő kúthoz ment és vizet vitt a saját lakóházának tetőzetére. Vádlott eme beismerő vallomástételtől számított 11 napon védőügyvédének ellenjegyzése mellett a vizsgálóbíróhoz írásbeli kérvényt adott be, melyben ujabbi kihallgattatását kérte. E me kérelem folytán vádlott a vizsgálóbíró által kihallgattatván, beismerő vallomásától eltérően ekkor már tagadta, hogy a gyujtogatást ő követte el, vagy arról tudna valamit és a csendőrök előtt valamint előzően a vizsgálóbíró előtt tett beismerésének indokául azt hozta fel, hogy a csendőrök előbb pálczával, majd bottal verték talpait, ugy, hogy azok feldagadtak, és ezen felül az arcza a pofonverésektől el volt kékülve ; a vizsgálóbíró előtt pedig azért ismerte be megelőzően a vádbeli cselekményt, mert a csendőrök azzal ijesztették, hogy ha nem vall ugy, mint előttük,