Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

354 a kölcsönszerződés tartalma és pedig annak csakis az a része, a mely a kölcsönt felvevő adós által a kölcsönt adó intézetnek fizetendő kamat megállapítását tárgyazza. A fenforgó esetekben nem vehető azonban a kamatszámításnál alapul az a másik kamat, a melyet a pénz helyett adott záloglevelek kamatai fejében a záloglevelek birtokosainak a kölcsönt adó intézet, tehát egy másik adós fizet ; mert ezekben az esetekben a kölcsönügylet és a záloglevél kibocsátása két egészen különálló kötelmi viszonyra vezető jogügyletet képez. Ugyanazért a kölcsönügyletből kifolyólag fizetendő kamatokat a záloglevelek után fizetendő kamatokkal egy tekintet alá vonni nem lehet, hanem annak a körülménynek megállapításainál, hogy az uj kölcsön kamatlába kisebb-e, mint a régi kölcsöné volt, csupán az a kamat vehető figyelembe, melyet a kölcsönszerződés szerint a conversio czéljára kölcsönt felvevő adós a hitelező intézetnek fizetni tartozik és pedig annál is inkább, mert ez a felfogás sem az 1881. évi LXX. tczikkben, sem az ennek a törvénynek végrehajtása iránt kiadott 1881. évi 85939. számú pénzügyminiszteri rendeletben foglalt intézkedésekkel legkisebb ellentétben sincs. Mindezekből az indokokból ki kellett mondani, miszerint: a pénzintézetek által záloglevelekben adott jelzálogkölcsönök átváltoztatásánál helye van 1895. évi L. tczikkel hatályában fentartott 188T. évi LXX. tczikkben biztosított illetékmentességnek abban az esetben, ha az átváltoztatott adósság kamatlába kisebb ugyan, mint a régi tartozás kamatlába volt, de a régi és az átváltoztatott kölcsön egyenlő kamatozású záloglevelekben adatott. 1896. évi január 16-ikán. Hitelesíttetett 1896. évi január 23-án. — L. Jogt. Közi. 1895. évi folyam 337. 1.