Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

35« a német kereskedelmi törvény 343. §-a értelmében nyilvános eladást joghatálylyal csak az árverések tartására jogositott hatóságok vagy tisztviselők teljesíthetnek, vagy oly személyek, a kiket árverések tartására valamely erre jogositott hatóság vagy testület alkalmaz vagy hatalmaz fel, a K. a. iparigazolvány pedig ily felhatalmazást vagy alkalmazást sem nem pótol, sem nem igazol. Tekintve már most, hogy felperes a K. a. iraton kivül egyéb bizonyítékot nem szolgáltatott, és a mai tárgyaláson nem jelenvén meg, nem is állította, hogy özv. Schulzné a szükséges hatósági vagy testületi megbízást elnyerte volna ; nyilvánvaló, hogy az árverés alperes rovására törvényszerűen foganatositottnak nem tekinthető, miből következik, hogy a szabálytalan árverés folytán előállott különbözet megfizetésére alperest kötelezni nem lehet. Ezek után felesleges az A. a. számla vitás tételeinek vizsgálatába bocsátkozni, felesleges tehát a szakértők meghallgatása is, melyet felperes e czélból indítványozott. A kir. törvényszék érvelésében azért tartotta szem előtt a szállítmányozási ügyletre vonatkozó törvényes szabályokat, mert a G., H. és I. a. iratokkal, melyek felperes által csatoltatván, ellene bizonyítanak, igazoltnak látta, hogy felperes a fenforgó esetben szállítmányozóként járt el. Egyébiránt mit sem változtatna a dolog lényegén, ha felperest közraktár tulajdonosának tekinthetnék is. Mert a bíróság az 1893. évi XVIII. 63. §-ának útmutatásához képest meggyőződést szerezzen arról, hogy a közraktári ügylet sem általában a német birodalomban, sem a szász királyságban külön szabályozva nem lévén, a közraktár tulajdonosa nincs oly kiváltsággal felruházva, melynél fogva a nála letett áruk eladásánál a törvényes alakszerűségeket mellőzhetné (1. Gareis : Das Deutsche Handelsrecht, 1896. évszámmal jelzett kiadás 411. és 412. lap.) Végül az 1875. évi XXXVII. tcz. 409. §-a, melyre felperes hivatkozik, nem alkalmas a kereseti követelés megalapítására, mert ez a szakasz a fuvarozó jogait határozza meg, és árverés esetében birói közbenjárást rendel, melyet felperes nem vett igénybe.