Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

tjkvben foglalt szőlő »/i6 részének birtoka és elvont haszna iránt támasztott viszonkeresetével elutasittatik. A beszerzett tkkv adatai szerint a néh. Sztipics Péter tulajdonát képezett szőlőnek I/& részét felében a felperesek, felében pedig Vidákovits Krisztina, az alperesnek anyja örökölte ; ez utóbbinak jutalékát azután időközben az alperes örökölte. Vidákovits Krisztina ugyanis testvére volt a felperes atyjának, Vidákovits Gyurának, s ezek anyja Vidákovits Kázimé sz. Sztipits Maricza leánya volt Sztipics Péternek. A kereset állítása szerint a Sztipics Péter hagyatéka tárgyalása után, a kereset kiigazítását tárgyazó 31113/92. sz. beadvány szerint pedig még a hagyaték tárgyalása előtt Vidákovits Krisztina a kérdéses szőlőből való jutalékát átengedte testvére gyermekének, a felperesnek. Ez alapon tehát a felperesek a Vidákovits Krisztina után az alperes javára történt tulajdonjog-bekeblezést, kiigazított kereseti kérelmükben pedig már a Vidákovits Krisztina javára történt tulajdonjog-bekeblezést is, mint eredetileg érvénytelent, töröltetni kérik. Az alperes ellenben tulajdonjoga alapján a kereset tárgyát képező ingatlan birtoka s elvont haszna iránt viszonkeresetet támaszt. A tanuk vallomásával bizonyítva van az, hogy Vidákovits Krisztina a kérdéses szőlőjutalék birtokát a felpereseknek átengedte, s hogy a tanuk előtt ő maga elbeszélte, hogy a szőlőjutalékot nemcsak használta, hanem tulajdonjoggal engedte át a felpereseknek ; Vidákovits Krisztinának ekként bizonyitott nyilatkozata támogatva a birtok által is, perrendszerüen bizonyítja a felperesek által keresetük alapjául felsorolt ügyletet. Mindazáltal a kereset elutasítandó volt azért, mert a felperesek keresetének alapját nem a nekik vagy jogelődjüknek bekeblezése által sértett tkkvi joga képezi, hanem élők közt létrejött jogügylet ; ez alapon pedig a tkkvi rendt. 148. §-ának értelmében fortési kereset nem indítható ; a tulajdonjognak részükre leendő megítélését pedig a felperesek sem keresetükben, sem annak kijavítása alkalmával nem kérik. Az alperes viszonkeresete pedig elutasítandó volt azért, mert