Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

347 nyilatkozat nem felel meg az 1868: LIV. tcz. 167. §. b) pontjában előirott kelléknek. Utalt e részben a 14931/95. és 2682005. sz. tanuvallomási jegyzőkönyvekre, melyeknek tartalmát előadta. Felperes a szóbeli tárgyaláson ugy érvelt, mint előkészitő iratában, és különösen hangsúlyozta, hogy a közadósok névaláírásainak valódisága nem lévén vitás, az okirat egész tartalma tekintetében, tehát a sommás eljárás és a szabadon választandó biróság kikötésére nézve is teljes bizonyítékot szolgáltat. A kir. törvényszék a jelen ügy elbírálásánál az 1893. XVIII. törvényczikket találta alkalmazandónak, mert a kereset 1894. évi deczember 22-én a mondott törvény életbe lépte után indíttatott meg. Az id. törvény 73. §-ának utolsó bekezdéséből kitűnik, hogy vannak teljhitelü magánokiratok, a melyek az 1868. LIV. tcz. 107. és 168. §-aiban foglalt kellékeknek nem felelnek meg. Azonban az 1. §. 5. a) pontja szerint, melynek e helyütt irányadó rendelkezése egyébiránt az 1881 : LIX. tcz. 13. §. 2. aj pontjával szószerint megegvezik, ha a pertárgy értéke 500 frtot meghalad, a sommás eljárás érvényes kikötéséhez az 1868 : LIV. tcz. 167. és 168. § ainak megfelelő magánokirat kiállítása szükséges. Ehez képest nem az okirat bizonyító ereje, hanem a 107. és [68. §-okban felsorolt kellékek fenforgása dönti el a kérdést. A 167. §. b) pontja megkívánja, hogy az idegen kézzel irott okiratot a kiállító két előttemező tanú jelenlétében írja alá, vagy azok előtt utóbb az aláírást sajátkezű aláírásának ismerje el. Úgyde a már idézett jegyzőkönyvek bizonysága szerint Vozary József és Pogács Pál, a kik az A. a. okiratot tanukkép előtternezték, az aláírásnál nem voltak jelen, Vozary József nem tudja, vajon az előttemezéskor az okirat már aláírva volt-e, és Pogács Pál határozottan vallja, hogy az ő jelenlétében a felek mi kijelentést sem tettek. Bizonyos tehát, hogy a fenforgó esetben sem aláirás, sem a 167 §. b) pontjában említett kijelentés nem történt az előttemező tanuk jelenlétében, miből következik, hogy az okirat nem felelvén meg a mo^t jelzett lényeges kelléknek, abban a sommás eljárást joghatálylyal kikötni nem lehetett.