Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

345 Nem bir sulylyal Dávid Péterné vallomása sem, mert abból nem tűnik ki, hogy a tanú az ügylet megkötésének egész folyama alatt szakadatlanul jelen volt. Ez okból Dávid Péterné meghiteltetése mellőztetett. Ekkép szemben állanak alperesnek eskü alatti és Jakab Gyula utazónak tanúvallomása, melyek lényegben egymással ellenkeznek. Ezen bizonyítékok mérlegelésénél a kir. törvényszék abból indult ki, hogy a bizonyítási kötelezettség felperest terheli. Továbbá figyelembe vette, hogy Jakab Gyula maga kötötte az ügyletet, melyről tanúskodik, és a per kimenetele körül kétségtelenül érdekelve van, mert volt főnökével szemben súlyosan szegte volna meg szolgálati kötelezettségét, és vagyonilag is felelős, ha a megrendelést koholta. A dolog ily állásában a megbizott vallomása nem birhat nagyobb bizonyító erővel, mint a főnöké oly esetben, midőn utóbbi maga kötötte az ügyletet és saját személyében hallgattatik ki. A peres felek jogegyenlőségének elvével különben is ellenkeznék, ha az, a ki megbizott által szerződött, a bizonyítás szempontjából, mely a perben döntő fontosságú, előnyben részesülne a saját személyében eljárt ügyfél fölött. Ezek a tekintetek arra indították a kir. törvényszéket, hogy alperest bocsássa esküre. Minthogy pedig a letett esküvel szemben Jakab Gyula tanúvallomása, ha hittel megerősíttetnék is, a megrendelés tekintetében még sem szolgáltatna elfogadható bizonyítékot, a tanú meghiteltetését mellőzni kellett. 5A kir. járásbíróságoknak perenkivüli ügyekben hozott végzései ellen intézett felfolyamodás elbírálására nem a törvényszékek, hanem továbbra is az Ítélőtáblák a hivatottak. (1895 nov. 9. E. 463. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa: A kir. járásbíróságok végzései ellen használt felfolyamodás elbírálására általában az 1881. évi LIX. törvényczikknek a felébb-