Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

337 rendtartás 130. §. b) pontja értelmében zálogjog előjegyzésének van helye, nemcsak az ingatlan állagára, de külön annak haszonélvezetére is, és tekintettel másrészről arra, hogy a megkeresett telekkönyvi hatóság az 1881. évi LX. tcz. 136. §-ának analógiájára a perbiróságnak biztosítási végrehajtási ügyekben kelt és a zálogjog előjegyzésére irányuló megkereséseit telekkönyvi akadály nem létében foganatositani tartozik : nincs semmi törvényes akadály arra nézve, hogy biztosítási végrehajtási ügyekben a zálogjog az ingatlanok haszonélvezetére is előjegyeztessék. De már arra nézve, hogy a megkeresett telekkönyvi hatóság a zálogjognak az ingatlan haszonélvezetére történt előjegyzése után ennek a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vételét az 1881. évi LX. tcz. 208. és 211. §-ai alapján elrendelje, törvényes akadály forog fen. Ugyanis a végrehajtási törvény külön czim alatt (II. czim. Végrehajtás készpénzbeli követelés behajtására) intézkedik a kielégítési, és külön czim alatt (IV. czim. Biztosítási intézkedések) a biztosítási végrehajtás eseteiről. És a mig a törvény II. czime alatt a 208. és 211. §-ok a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vételéről határozottan intézkednek : addig a IV. czimnek a biztosítási végrehajtást tárgyazó I. része e tekintetben semminemű rendelkezést avagy a 208. és 211. §-aira utalást nem tartalmaz. De e §-oknak nem csupán elhelyezése, hanem még inkább azok tartalma kétségtelenné teszi, hogy azok alapján biztosítási végrehajtás esetében az ingatlan haszonélvezetének végrehajtási zár alá vételét a megkeresett telekkönyvi hatóság törvényesen el nem rendelheti, mert e §-ok második bekezdései világosan a végrehajtási zálogjog bekebelezése (tehát nem egyszersmind előjegyzése), az előjegyzés igazolása, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzése után, tehát nyilván a kielégítési végrehajtás eseteiben kötelezik a megkeresett telekkönyvi hatóságot arra, hogy a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vételét rendelje el. Nincs tehát helye annak, hogy az 1881. évi LX. tcz. 208. és 211. §-ai a végrehajtási törvény IV. czime I. részében tárgyalt biztosítási végrehajtás eseteiben is alkalmaztassanak. Ezzel szemben figyelembe nem jöhet az a puszta ellenvetés, hogy «a haszonélvezetre eszközölt zálogjogi előjegyzésnek csak ugy lehet a biztosítási végrehajtás czéljának megfelelő joghatálya, Döntvénytár, harmadik folyam. IV. 22