Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)
330 lete megváltoztattatok és Blau Gyula I. r. alperes végrehajtás terhével köteleztetik, hogy felperesnek 15 nap alatt II. r. alperessel egyetemlegesen 325 frt 13 kr. tőkét s járulékait feltétlenül, további 45 frt 40 kr. tőkét és járulékait pedig II. r. alperessel egyetemlegesen csak abban az esetben fizessen, ha felperes Fülöp Zoltán személyében a másodbiróság Ítéletében szövegezett főesküt leteszi. Indokok: II. r. alperesre vonatkozó részében a kir. tábla Ítéletét a benne felhozott indokokból kellett helybenhagyni. Ellenben I. r. alperesre vonatkozólag az alsóbiróságok Ítéletét a fenti módon meg kellett változtatni, mert a kereseti követelésért ő ép ugy felelős, mint II. r. alperes. Elleniratában ugyanis I. r. alperes beismerte, hogy II. r. alperessel együtt elvállalta a beregszászi megyeház felépítését, és nem vonta kétségbe, hogy az ezen épitkezésnél felhasznált czementet felperes szállította, de kifogásul azt hozta fel, hogy a czementet nem ő, hanem társa — és pedig az ő felhatalmazása nélkül — rendelte meg, és hogy az épitkezést ez hajtotta végre. Ez a védekezése azonban el nem fogadható. Annak előre bocsátásával, hogy az építési vállalkozó, mint a ki a kereskedelmi törvény 258. §. 1. pontja és 259. §. 1. pontja alá eső kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, ezen minőségében kereskedőnek, az építési vállalat czéljára alakult társaság pedig, a mennyiben a kereskedelmi törvény 61. §-ában felsorolt kereskedelmi társaságok valamelyikének kellékeivel nem bír, a kereskedelmi törvény 62. §-a értelmében alkalmi egyesülésnek tekintendő, s hogy ennélfogva I. és II. r. alpereseknek mint vállalkozó társaknak jogviszonyára a kereskedelmi törvény most idézett 62. §-a nyer alkalmazást, ezen §. 3. bekezdésének második mondata értelmében alperesek felperes irányában egyetemlegesen kötelezetteknek tekintendők ; egyrészt mert a nem kifogásolt C. D. E. a. levelekből, illetve azok czimnyomatából láthatólag alperesek vállalatuk végrehajtásánál harmadik személyek irányában, s igy különösen felperessel szemben is közös czéget («Blau Gyula és Mandel Pál beregmegyei székház építési vállalata») használtak, már pedig tekintve, hogy I. r. alperes nem állította, hogy társa ezt a czéget az ő tudta és belegyezése nélkül használta volna, a közös czég hasz-