Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

289 illető ügylet létre sem jött volna. Ezen kimondás a midőn egyfelől nem felel meg felperes kereseti kérelmének, másfelől ellentétben áll a másodbirósági Ítéleti indok azon részével is, mely szerint az elsőbiróság Ítélete annak indokainál fogva is hagyatott helyben, holott az elsőbiróság a kérdéses jogügyletet ajándékozásnak minősítette, és a másodbiróság az elsőbiróság ítéleti indokok elfogadásával ezen minősítést is elfogadván, most már a másodbiróság ítéletében határozott megállapítás arra nézve nem foglaltatik, hogy a felperes kereseti kéréséhez képest az illető átruházás ajándékozást foglal-e magában ? avagy nem ? De figyelemmel arra, hogy felperes keresetében, illetve az 1894 márczius 23-án tartott tárgyaláson, melyben keresetét e részben helyesbítette, maga is azt állítja, hogy Benyuska Julianna az átruházott ingatlanokkal az ezen fekvő 1200 frt terhet is átvállalta, és ez kitűnik a nagybeliczi 35. és 36. sz. telekjegyzőkönyvekből is, továbbá ugyancsak a nagybeliczi 35. sz. telekjegyzőkönyvben C. 23. sorsz. a. előforduló bejegyzésből kitűnik, hogy a Benyuska Mária jutalékára, melyre Benyuska István tulajdonjoga előjegyeztetett, és a mely Benyuska István által az előjegyzés igazolásától függő joghatálylyal a vitás átruházási szerződéssel Benyuska Juliannára átruháztatott, Ivánka János javára 566 frt 20 kr. erejéig a zálogjog bekebelezve van : szükséges annak megállapítása is, hogy az esetleges ajándékozási jogügylet fenforgása esetén mily összeg erejéig tekintendő Benyuska Julianna megajándékozottnak; azonban ennek megállapítására sem terjeszkedett ki a másodbiróság. Ez pedig szükséges azért, mert midőn valamely jogügylet részben azért mondatik ki ajándékozásnak, hogy az ellenérték nem meríti ki az átadott vagyon értékét, a megajándékozott csak a különbözet erejéig tekintetik megajándékozottnak, és ha a hitelező követelheti is a megajándékozottól az ajándékozott vagyonból követelésének kielégítését, de csak azon érték erejéig, mely valóban ajándékozást képez. A fenforgó esetben tehát, midőn az állítólagos ajándékozottra nézve részben viszteher vállalása forog fen, egyáltalában nem mellőzhető azon értéknek számszerű megállapítása, mely a kikötött viszterhen felül ajándékozást képez. E részben azonban a Döntvénytár, harmadik folyam. IV. 19