Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

J5« tekintve, hogy épen erre a járatlanságra alapította azt az állítását, hogy vonakodott Bruck Manónét és leányát a kocsin bevinni, de gazdája rá parancsolt, ö tehát kénytelen volt engedelmeskedni ; tekintve, hogy ez az állítás valótlan, mert Bruck Manóné szerint vádlott önként ajánlkozott a fogat hajtására s mert kiderült, hogy az akkor különben is szabad napos vádlottnak a gazdája nem adott parancsot; a hajtásban való járatlanság körülményes beismerése pedig épen semmit sem veszt jelentőségéből az által, hogy vádlott a végtárgyaláson már állította, mintha több izben hajtott volna lovakat, sőt Bruck Manó még vádlottnál is többet állított, azt t. i., mintha vádlott már számtalanszor hajtotta volna a lovakat ; tekintve, hogy a beismert járatlanságot és a hajtásban való köteles gondosság ismeretének is tökéletes hiányát egyenesen bizonyítja is a vádlott ama magatartása, hogy a vigyázatlan hajtásra is kiterjedő Kbtk. 120. §-a ellenére még akkor is ügetésben hajtott és pedig közvetlenül a járda mellett, mikor tapasztalta, hogy fogata előtt az utcza egyik oldaláról a másikra átmenőben egy idős nő van, a ki a figyelmeztető kiáltás daczára lépteit nem gyorsítja és nem ügyel ; tekintve, hogy a Kbtk. 120. §-a szerint, de a dolog természete szerint is fejtegetésre nem szoruló okokból határozottan téves az alsóbiróságok ama felfogása, hogy vádlott az ügetésben hajtással és a figyelmeztető kiáltással eleget tett kötelességének, hanem a kiáltás után már a gyalog menő nő lett volna köteles az őt fenyegető veszély elől menekülni ; tekintve, hogy az eddig felhozottak folytán már annak következtében és mindenesetre akár jártas a lóhajtásban, akár nem, kétségtelen a vádlott gondatlansága, mert a hajtásban való járatlanság daczára a nagy forgalmú fővárosban lóhajtást vállalt magára ; még szembeötlőbb azonban vádlott gondatlansága a törvényben egyenesen meg is tiltott vigyázatlan hajtás miatt, mert ennek tulajdonitható, hogy, miként önmaga világosan beismerte, kocsijának hátsó tengelyével közvetlenül a járda mellett elüttette Frics Józsefnét, holott kötelessége lett volna vagy kitérni, vagy ha ez nem történhetett, megállani, midőn tapasztalta, hogy az idős nő az ö kiáltására ügyet sem vet;