Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)
127 'kir. közjegyzőnek átadta volna, kötelességében állandott saját •érdekében meggyőződni arról, bir-e a gyám a pénz felvételére vagy az a feletti rendelkezésre a törvény kívánta jogositványnyal ? Minthogy pedig ily jogosultság a gyámot ebben az esetben meg nem illette, sem az a gyámhatóság utólagos jóváhagyásával nem pótoltatott, ennélfogva az alperesnek a gyám jogosulatlan állítólagos rendelkezése folytán harmadik személy kezeihez történt fizetése, még ha való volna is, a gyámoltakkal szemben hatálylyal nem bír, a mennyiben azt, hogy az időközben elhalt A. Antal kir. közjegyző az átvett összeget akár egészben, akár csak részben is a gyámhatóságnak átadta volna, maga az alperes sem állítja ; minthogy tehát a peres feleknek a per folyamán elfoglalt álláspontjukból kifolyóan a vételszerződés végérvényéhez kétség nem fér; minthogy az alperestől megvett belsőség a tokaji kir. járásbíróságnak az iratokhoz eredetiben csatolt és 1888. évi július 21-én 1977. sz. a. kelt hagyaték-átadó végzése szerint l/$ részben az 1. r., 1U részben pedig az időközben nagykorúvá vált 2. r. felperes tulajdonát képezte s így őket az 1200 frtnyi vételárból egyenkint 150 frt összeg megilleti ; s minthogy azt, hogy az A. Antal kezeihez fizetettnek állított pénzösszegből akár hagyaték eljárási költség, akár örökösödési illeték czimén, akár más czimen, bármily csekély összeg is a felperesek javára fordíttatott volna, az alperes nem állítja : ennélfogva a peres kérdés elbírálására a fentiek alapján befolyással amúgy sem biró tanúvallomások figyelmen kívül hagyásával az • elsöbiróság ítéletét megváltoztatni, s az alperest a vételár megfelelő tőkeösszegében feltétlenül marasztalni, a rendelkező részben meghatározott kamat fizetésére pedig azért kellett kötelezni : mert az alperes az elsöbiróság ítéletének azt a részét, a melylyel a kir. járásbíróság a kamatot a 4. sz. szerződés tartalma s az 1883. évi XXV. tcz. 19. §-a ellenére 1883. évi június i-je óta, habár a póteskü le nem tételétől függően megítélte, nem felebbezvén, az elsöbiróság ítéletének ez a része az 1881. évi LIX. tcz. 42. §-nál fogva a felebbezők hátrányára megváltoztatható nem volt, viszont azonban a felperesek javára sem volt a törvényesnél magasabb, vagyis a keresetben kért 8°/0 kamatláb megítélhető azért, mert Jhabár ez irányban az alperes kifejezetten nem védekezett, a fel-