Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

H5 nek következtében méhvérzése támadt és az egy hétig folytonosan tartott, a mikor is, azaz augusztus 28-án ismét felemelt egy szapult ruhával telve volt, mintegy 6 vékányi csebret, ekkor még rosszabbul lett, egy óra múlva szülési fájdalmakat érzett, s még az nap délután elvetette méhmagzatát, mely halva született, s azt előbb a szalmaboglya alá, később, előadása szerint szintén gazdája tanácsára, a máléföldbe ásta, hol meg is találtatott. Vádlott a végtárgyalás rendén ezen beismerő vallomását oda módosította, hogy a gazdája tanácsát, miután annak eshetőleges veszélyes következményét tudta, visszavonta s nem a magzat elhajtása czéljából, hanem szolgálati viszonyából kifolyólag kényszerűségből emelte azon nehéz tárgyakat. Ezen előadása azonban valódi gyanánt el nem fogadható, s a magzat elhajtása czéljából történt emelgetés megállapítottnak veendő, mert vádlott saját beismerése szerint is tudta, hogy a nehéz tárgyak emelgetésének mi lehet a következménye, s ha a veszélyes és törvényellenes következményeket létesíteni nem akarta volna, módjában állott volna munkáját több apróbb részletben, a megerőltetés elkerülésével végezni. De a magzatelhajtásra irányuló szándéka kitűnik onnan is, hogy az első emelés után beállott méhvérzését elállítani meg sem kísérletté, holott mint tapasztalt nő, annak eshetőleges következményeit biztosan tudta. Ily körülmények közt cselekménye feltétlenül szándékosnak tekintendő ; tekintve, hogy ugy saját beismerése, mint a vizsgálat egyéb adatai által kétségtelen beigazolást nyert, hogy vádlott méhmagzatát csakugyan elhajtotta ; s tekintve, hogy a magzat ugy a bonczolást teljesítő, valamint az ezek véleményét felülvizsgáló törvényszéki orvos véleménye szerint életképtelen volt és halva született, a cselekmény a Btk. 285. §. I. bekezdésében meghatározott magzatelhajtás bűntettét képezi. Ezért vádlottat, mivel a terhére való beszámolást semmi ok ki nem zárja, tekintettel arra, hogy hasonló cselekményért büntetve nem volt, továbbá, hogy tettének valószínű indoka a szégyen és a szegénység is lehetett, mint azt a vizsgálatkor be is ismerte ; tekintve végül alacsony fokú miveltségi fokát, a Btk. 8*