Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

112 pes is, a rendelvényessel mint a váltó lejáratkori birtokosávalazonos személy, nem tagadnia, hanem annak ellenkezőjét bizonyitnia kellett volna, mit nem tevén, s igy a váltó tartalmával igazolva levén az, hogy a telepes egyúttal a váltó birtokosa is, a váltótörvény 44. §-ának második bekezdése értelmében az elfogadókkal i'szemben óvás felvételének szüksége nem forgott fen ; mert végül figyelmen kivül volt hagyandó az a kifogás is, mintha a kereseti váltó a lejáratra nézve megállapodásellenesen töltetett volna ki, a mennyiben I. r. alperes nem is állítja, hogy a váltó lejáratának mely napra való kitöltése tekintetében bizonyos megállapodás jött volna létre a felek közt, az a megállapodás pedig, mely szerint a megvett varrógép vételára félévre volt részletekben fizetendő, a fenforgó esetben a kereseti váltó lejáratára azért nem birhat befolyással, mivel alperes nem is állítja, hogy a részletfizetéseket betartotta volna, s igy felperes a váltó lejáratát a váltótörvény 93. §-a értelmében jogosítva volt szeptember 24-re is kitölteni. A felhozottak alapján I. r. alperes, mint a kereseti váltónak elfogadója, a váltótörvény 23. §-a alapján a kereseti váltóösszegben, annak kamatában és mint pervesztés fél az 1868. LTV. tCz. 251. §-a alapján a perköltségben is marasztalandó volt. Felperes és II. r. alperes között a költség kölcsönösen meg volt szüntetendő, mert ez az alperes az által, hogy a váltót elfogadói minőségben aláirta, tekintve, hogy rendszerint csak nagykorúak vállalhatnak érvényesen váltói kötelezettséget, felperest, kiről nem is állítja, hogy kiskorúságáról tudomással bírt volna, korára nézve tévedésbe ejtette, költségeinek megtérítését tehát az őt jóhiszemüleg perbe vont felperestől nem követelheti, de visszont ez az alperes felperes részére sem volt költségben marasztalható, mert vele szemben felperes teljesen pervesztes lett. A magyar kir. Curia következő ítéletet hozott : A budapesti kir. ítélő táblának fentebbi keletű és számú ítélete, a mennyiben felperes keresetével másodrendű alperes Horvát Annával szemben elutasittatott, felebbezve nem lévén, érintetlenül, alperesek által felebbezett egyéb részeiben pedig a benne vonatkozólag felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik.