Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

io4 kereseti összegből 304 frt 62 krt s járulékait felperesnek 8 nap és végrehajtás terhe alatt megfizessen. A megítélt összegen felüli követelés tekintetében az elsőbirói elutasító ítélet helybenhagyatik. Indokok: A per adatai szerint, a felek közt a vétel 1893 augusztus 19-én köttetett, s alperes az árunak a vasúti indóháztól beszállítását a következő napon maga akarta volna teljesíteni, mi azonban, az nap «Szent István király» napja s igy törvényes munkaszüneti nap lévén, eszközölhető nem volt. Ennélfogva alperes, nem akarván tovább M.-Vásárhelyt vesztegelni, a dinnyét tartalmazó vasúti kocsit a felperes által neki átadott zárral lezárta s felperesnek a kulcsot és a szállító-levelet kézbesítette, felperes pedig a vételárt kifizette és alperes a városból eltávozott. Alperes tehát az áru lerakásánál és megszemlélésénél nem lévén jelen, ugy tekintendő, mintha az áru más helyről küldetett volna át, s igy ez esetben felperesnek mint vevőnek a kereskedelmi törvény 346. és 347. §-ai értelmében kellett eljárnia, azaz : az árut, a mennyiben ez a rendes üzleti kezelés mellett lehetséges volt, az átvétel után haladéktalanul megvizsgálni, s ha az a kikötött vagy törvényes kellékeknek meg nem felelt, e körülményről az eladót azonnal értesíteni, s az árut annak rendelkezésére bocsátani tartozott. Tekintve, hogy az alperes által különösen hangsúlyozott jelképes átadás, t. i. a kulcsnak s a szállító-levélnek átadása, alperes előadása szerint is 1893 augusztus 20-án történt, ekkor pedig az áru lerakása, mint fenébb említtetett, a munkaszünet miatt eszközölhető nem volt, és lerakás nélkül az áru, a dolog természeténél fogva, meg sem volt vizsgálható ; és tekintve, hogy felperes augusztus 21-én az árut megszemlélvén, alperest az észlelt hiányokról távirati uton rögtön értesítette s az árut neki rendelkezésére bocsátotta : felperes a kereskedelmi törvény 346. és 347. §-aiban előirt kötelességét haladéktalanul teljesítette. Az a körülmény, hogy miután Petrás Géza kérte felperest, hogy az általa vásárolt dinnyéből egy szekérrel adjon át neki, felperes a beszállítás alkalmával egy szekér dinnyét a fennebbi tanúhoz «dirigált", nem fogadható el annak bizonyítékául, hogy felperes az árut kifogás nélkül átvette, és igy kártérítést nem