Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

2ÓI vei sem igyekezett ezt megakadályozni, holott gondolhatta volna, hogy a többször nevezett szolgálóleány testi épsége a kiugrás által komoly veszélynek lesz kitéve. És végül mert, miként az orvosi látlelet és vélemény igazolja, B. Zs. az ablakon való kiugrás következtében csakugyan olyan testi sérülést is szenvedett, a mely nek gyógyulása 20 napnál több időt vett igénybe. 103. A jogos védelem nem állapíttatott meg a fiúra nézve, midőn ez az atyja támadása elől menekülhetett volna, de nem tette és atyján testi sértést követett el. (1895 október 3. 7544. sz. a.) A zombori kir. törvényszék: Testi sértés miatt vádolt K. F. elleni bűnügyben itélt : K. F. vádlott a Btk. 301. §. meghatározott és a 302. §. 2. pontja szerint minősülő súlyos testi sértés vétsége miatt ellene emelt vád és következményei alól felmentetik. Indokok: K. F. panaszában előadja, hogy 1893 november közepe táján egy éjjel kiment a háza végén lévő szérüs kertjébe, mivel észrevette, hogy az ott levő szénája naponként fogy. Talált is ott két idegen lovat, a mint a szénáját eszik, mire ő azokat egy fához kötötte és ismét a szobájába visszament. Később ismét kimenvén, látta, hogy a lovakat valaki eleresztette, mire odakiáltott, hogy ki van ott? Erre fia K. F. azt válaszolván, én vagyok, azonnal káromkodva reá rohant és szemérem-testéhez kapva, őt a földhöz vágta ; öklével ütlegelte, rugdosta és nyakkendőjét összeszorítva fojtogatta, ugy hogy a földről nem volt képes felkelni, hanem csak K. M.-né segélyével volt képes szobájába visszamenni. A fején, szeme alatt és a kezén, honnan a hust legázolta, oly sérüléseket szenvedett, hogy két napig fekvő beteg volt, de a következményeit még mindig érzi ; kéri ezért fia megbüntetését. K. F. vádlott tagadja, hogy sértettet megverte és a tényállást akként adja elő, hogy azon éjjel lovai az udvarból kiszabadultak, a miért a szomszédos szérűskertekbe keresésükre indult