Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

123 ügyvéd s egyszersmind hirlapiró, egyike volt azoknak a hirlapÍróknak, a kik az Újlaki Antal hirlapiró bántalmazása folytán a bántalmazók ellen a sajtó utján heves támadásokat intéző hirlapirókkal solidaritást vállaltak, a sajtóban becsületes érzésükben is megtámadottaknak a hirlapirók részéről bárminemű, tehát még a jogos elégtételadást is megtagadták, illetőleg megengedni nem akarták, s a hirlap utján megtámadottak megbízásából a hírlapíróknál közbenjárt vádlottal és társaival szemben oly magatartást tanúsítottak, mely alkalmas volt arra, hogy Örley György vádlottat izgatott állapotban tartsa ; továbbá, hogy ez a vádlott a párviadalra alkalmul szolgált meggyalázó kifejezéseket akkor és azzal az alkalommal intézte dr. Kálmán Józsefhez, mikor a most nevezett, a vádlott jelenlétében s a hirlapiróknál történt közbenjárás után egy vagy két nappal, az ügynek becsületbíróság elé vitelét visszautasította, a vádlott apja előtt kijelentette, hogy saját véleményét semminemű becsületbíróság véleményének alá nem veti, a mely fellépése dr. Kálmán Józsefnek, az előzményeket is tekintve, a már izgatott lelki állapotban volt vádlottat szenvedélyes kitörésre és meggyalázó szavak kimondására ragadta, valamint enyhítő körülményül volt veendő, hogy a katonai becsületbíróság a N. 25. sz. a. levő értesítés szerint kijelentette, hogy vádlott Örley György a megsértett dr. Kálmán Józsefnek elégtételt adni tartoznék, a mely vélemény ugyan az értesítés szerint sem volt vádlottra kötelező, de a vélemény nem követésének következményeivel terhelve lévén, vádlott, habár nem kikerülhet len, de akaratára mégis nyomást gyakorolt kényszerhelyzetbe jutott ; végre, hogy Janky Antallal és Scholcz Bélával vivott párviadalokat, a sajtóban ellene tett ama támadásokkal szemben, hogy a párviadalt sportként üzi, saját védelméül ugyan, de annak törvényes következményeit magára nézve a bíróság tudomására juttatta, mely esetek különben minden valószínűség szerint felfedezetlenül maradtak volna s vádlottat a büntetés alkalmazásánál anyagi halmazatként nem terhelnék. Míg a vádlott ellenében súlyosítóul szolgál az a körülmény, hogy nyilvánosan, az utczán illette ellenfelét a mélyen meggyalázó «gazember» kifejezéssel, hogy a végtárgyaláson tett kijelentése szerint is annak ellenére, hogy vádlott követte el a sértést,