Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)
9i keinek biztosítása tekintetéből vélte czélszerübbnek az ügyet olykép egyszerűsíteni, hogy a Liska Mária Teréziával szemben fenállt viszonylatnak, mint befejezettnek mellőzésével, a Jankovics Vilmos jogai Krucsir Márton irányában kőzvetlenittessenek. Áll ugyan, hogy a Btk. 386. §-ába ütköző csalás vádja akkor is jogosan terhelné Liska Mária Teréziát, ha egyedüli vagyonát képezett 400 frt követelését, bár valódilag és érvényesen, de azzal a czélzattal idegenítette el, hogy hitelezőit megkárosítsa s a bekövetkezhető végrehajtás elől a követelését elvonja. Ámde a kir. itélő tábla nem találja beigazoltnak, hogy az átruházás a hitelezők megkárosítása czéljából történt. Két hitelező jelentkezik vádlottal szemben. Liska Mária 93 frt és jár. iránti keresetét 1888 január 18-án adta be, egy nappal a kérdéses vagyonátruházás előtt. E kereset a vádlottnak január hó 28-ikán, tehát már az átruházás után kézbesittetett. A követelés nem volt közvetlen tartozása a vádlottnak, hanem annak atyja ellenében áll fen s annak megfizetésére a keresettel a vádlott örökösi minőségénél fogva hivatott fel. Tagadja s a polgári perben is tagadta a vádlott, hogy e követelésről tudomása volt. Ezek szerint ő arról, mint nem közvetlen adósságáról csak január 28-án, vagyis az átruházás után értesülvén, az átruházás eme hitelező megkárosítására irányzottnak nem tekinthető. A Liska József 143 frt iránti keresete 1888 január hó 8-án adatván be és 15-én kézbesittetvén a vádlottnak, ő erről az átruházáskor tudomással birt. Tekintve azonban, hogy e követelés különböző czimeken s legnagyobb részben nem közvetlenül a vádlottnak adott összegek, hanem helyette, illetve az ő érdekében teljesített fizetések felszámításán alapul, ennélfogva, habár az később a vádlott mint alperes védekezése ellenére a felperes javára részint feltétlenül, részint főeskütől feltételezetten megítéltetett is, mindazonáltal nem állapitható meg, hogy vádlottnak azt a kereset vételekor, illetve a tárgyalást megelőzőleg történt vagyonátruházáskor kétségtelen és lejárt tartozásául kellett ismernie. (1892 márcz. 22. 1006. sz. a.) A kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete abban a részében, a mely szerint Liska Mária Teréz vádlott a Hajdovics szül. Liska