Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

59 mellett, hogy azokat tetszése szerint meghatározandó, de nem nagyobb összegek erejéig, mint a milyen összegekre az átvett váltóürlapok a reájuk ugyanott bélyegérték nagysága szerint a bélyegszabályok értelmében felhasználhatók, kitöltve, azok alapján a Sz. J. birtokát zálogjogilag megterhelje és ez által eleje vétessék annak, hogy a birtok Sz. J.-nek könnyelműen csinált egyéb adósságai és adásvételi ügyletei miatt megtámadtassák és illetve a birtok a löbbi hitelezők ellen megvédessék és megmentessék. Be lett igazolva továbbá, hogy mielőtt a vádlott a fent körülirt váltóelfogadmányokat kitöltötte és az érintett czélra vagy egyébként felhasználta volna, a fenti megállapodástól és az által czélba vett különben is jogellenes müvelettől a felek önként elállottak és Sz. J. vagyoni viszonyainak és adósságainak más uton való rendezését határozták el. Sz. J. ugyanis saját kérelmére és a vádlottnak hozzájárulásával a rózsahegyi kir. törvényszék által 1891. évi október hó 9 én 5185. sz. a. hozott határozattal, mint gyönge elméjű tékozló, gondnokság alá helyeztetett és ennek folytán az illetékes liptóvármegyei árvaszék vévén kezébe a Sz. J. vagyoni viszonyainak törvényes uton való rendezését, az adósságok felszámítása czéljából 1892. évi február 25-re tárgyalást tűzött ki, melynek alkalmával a vádlott kezeinél volt fenti váltóelfogadmányok szóba hozatván, ezekre vonatkozólag a személyesen jelen volt vádlott kifejezetten kijelentette, hogy ezen váltóelfogadmányoknak semmi értékük nincs, azok érvénytelenek és kitöltve sincsenek, hogy továbbá azok által csak a fiának vagyonát akarták megvédeni, a mire most már szükség nincsen, hogy tehát a váltóelfogadmányok czélja megszűnt ; kijelentette továbbá a vádlott, hogy ezen váltóelfogadmányokat bármikor ki fogja adni és pedig feltétlenül, és kinyilatkoztatta egyúttal azt is, hogy az ezen tárgyalás alkalmával felvett jegyzőkönyvben részletezett követelésein kivül neki a fia ellen semmiféle más követelése nincsen. Be lett igazolva végül az is, hogy vádlott a kezei közt levő fenti váltóelfogadmányok egyikét, még pedig a 14 frtos bélyegü váltóűrlapot utóbb 1892. évi június hó 25-én E. A. körjegyző által 16800 frtra kitöltette és saját javára beperelte. Minthogy ezen tényállás szerint Sz. J. még gondnokság alá helyeztetése előtt irta alá ezen váltóürlapot s a vádlottat a vál-