Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

29 2/3-ánál, azaz 53,333 frt 33r/2 krnál cöbbet biztosítani nem volt szabad : felperes 3666 frt 66V3 krral többet biztosított, mint a mennyit a módosított alapszabályok értelmében szabad lett volna biztosítani. Miután pedig a fentemiitett 3666 frt 66*/3 kr. a 20,000 frtnyi összegből lerovandó, ebből következik, hogy felperes az alperes társaságnál csak 16,333 frt 33V3 krért volt érvényesen biztosítva. Ezen összeget pedig felperes csak a mentés liquidálása után követelheti, mert addig az alperes által fizetendő összeg meg nem állapitható. Miután azonban a felek egyetértenek abban, hogy a mentés eredménye az érvényesen biztosított összeg 3o0/o-ánál nagyobb nem lehet, annak 7o°/0-a, azaz 11,433 frt 33r/2 kr. folyósítandó volt. Miután pedig alperes a per folyamán 466b frt 30 krt fizetett felperesnek, ezen összeget levonni és alperest csak a hátralevő 6767 frt W2 krnak fizetésére kötelezni kellett. (1893 január 21. 9219. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét nem felebbezett abban a részében, melylyel a felperes kereseti követelésének 3666 frt 66l/2 krnyi részével elutasittatott, érintetlenül, egyéb részeiben pedig helybenhagyja. Indokok: Alpereseknek a franczia ker. törv. 348. §-a alapián a biztositás érvényessége alapján emelt kifogása alaptalan, mert a 2. sz. a. nyilatkozatban foglalt az a téves állítás, hogy felperest és testvéreit a «Slobodna» nevü hajóból 24 hajórész (carat) illeti, holott valóban csak 12 hajórész illette, sem meg nem változtatta a biztositás tárgyát (a téves bevallás nem érintvén a biztosított hajó azonosságát), sem csekélyebbnek nem tüntette fel a koczkázatot a valónál és e szerint oly hamis bevallásnak, mely az idézett szakasz értelmében a biztositás érvénytelenségét vonná maga után, nem tekinthető. Egymagában az a tény ugyanis, hogy a hajó 12/24-ed része harmadik személyek tulajdonát képezte, a veszélyt nem fokozta, azt pedig, hogy a veszély a társtulajdonosok személyében rejlő okokból nagyobbodott volna, alperes maga sem állítja. A mi pedig alperesnek azt az érvelését illeti, hogy felperes és testvérei csak fele részben lévén tulajdonosok, a hajó megóvása iránt is csekélyebb mértékben voltak érdekelve, mintsem alperes feltételezte s hogy a többi tulajdonosok saját illetőségüket másutt