Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

2 tében azt a kifogást hozza fel védelméül, hogy az a vagyon, a mely a végrendeletben felpereseknek hagyományoztatott, nem képezte örökhagyó valódi tulajdonát, mert ő maga, t. i. alperesnő kényszerhelyzetben, néhai férje erőszakolása folytán irattá át atyjáról maradt vagyona felét férjére, férjének abbeli kijelentése folytán, hogy halála esetére ugy is visszaszáll az reá, s az átirást csak azért követelte férje, hogy mint ingatlannal biró egyén az által tekintélyesebb szerepet vigyen. A végrendelet külalakjára nézve pedig az 1876. évi XVI. tcz. kellékeinek hiányát kéri alperes védelméül figyelembe venni. Azt a körülményt, hogy a Veréczy Mihály hagyatékául leltározott vagyont, mely a m.-szigeti 26. és 1255. sz. tjkvben van felvéve, valóban alperesnő irattá át férjére, igazolja alperes a hagyatéki iratok mellett levő, 1865. év május 20-án kelt eredeti és bekeblezési záradékkal ellátott szerződéssel, s a telekkönyvi kivonatok tartalmával, melyek által még az is igazoltatik, hogy ezek az ingatlanok alperesnőre atyjáról és anyjáról szállottak volt át. A végrendelet alaki hiányai tekintetében alperes által előadott kifogásra felperesek arra hivatkoznak, hogy Máramaros megyében 1876. évig oly szokás állott fen 1861. évtől kezdve, a mely szerint szolgabíró és esküdttárs hivatalos kiküldetés nélkül szokta volt a végrendeleteket felvenni s ezt a gyakorlatot, illetve az igy keletkezett végrendeletet a Curia 1883. évi 8. sz. döntvényével érvényes magánvégrendeletnek mondotta ki. Felperesek egyszersmind tanukra hivatkoztak arra nézve, hogy ez a jogszokás e kir. törvényszék területén fenállott. A hivatolt tanuk közül Veréczy Lajos, Szalkay Lajos e körülményt nem bizonyítják. Szőllősy Lajos és Várady Gábor tanuk emiitik, hogy voltak ily esetek, de meg nem határozhatják, mely évig bezárólag ; Várady József tanú szintén igazolja, hogy szolgabíró és esküdt ily ténykedést végeztek, azonban ellentétben az előbbi két tanúval, azt állítja, hogy ily ténykedés teljesítésére közgyűlési megbízás kellett. A tanuk által bizonyitandott e megyebeli jogszokás fenállott volta tehát ily módon igazoltnak nem vehető. Tekintettel pedig arra, hogy a «végrendeleti nyilatkozat»-nak nevezett irat szövege ugy első tekintetre, mint a kihallgatott