Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

247 szám alatt hozott elsőbirósági végzéssel és ennek következményeivel együtt megsemmisittetik és a kir. törvényszék utasittatik, hogy a 10653/93. sz. a. beadott halasztási kérvény alapján felhívott részére az 1868. évi LIV. tcz. 515., illetve az 1868. évi LIV. tcz. 139. §-a 2. bekezdése szerint ujabb rövid záros határidőt tűzzön ki. Indokok: Az 1868. évi LIV. tcz. 515. §-a értelmében a kérkedés miatti felhivás következtében, a biró a felhivott részére adott meghagyás teljesítésére a határidőt az id. törv. 132. §-a szerint szabja ki. Figyelemmel arra, hogy az idézett 132. §. az ellenirat beadására kitűzendő határidőről intézkedik, hogy továbbá maga az 1881. évi LIX. tcz. 80. §-a szerint a felhivott részéről esetleg beadott felelet ellenirat gyanánt veendő, és hogy az 1868. évi LIV. tcz. 138. és 139. §-ai értelmében az ellenirat beadására kitűzött határidő alperes kérelmére elhalasztható, okszerüleg következik, hogy a törvény 515. §-ában emiitett módon kiszabandó határidő nem záros határidő és igy annak elhalasztása a törvény, jelesül a törv. rendt. 138. és 139. §-ai korlátai között helyt foghat és pedig annál inkább, mivel a felhívási per intézményéből magából egyáltalán ki nem magyarázható az, hogy az 515. §. értelmében kitűzendő határidő, melynek elmulasztása a törvény szerint oly súlyos következménynyel jár, miért volna szigorúbb elbánás alá veendő, mint valamely más ellenirat. Tekintve pedig, hogy az elsőbiróság a felhivott második halasztási kérvényének elintézése alkalmával az 1868. évi LIV. tcz. 139. §. második bekezdésében foglalt azon szabályt, hogy a halasztási kérelem megtagadása esetén a szóban forgó beadvány benyújtására rövid záros határidőt tűzzön ki, meg nem tartotta, hanem a halasztási kérelmet egyszerűen elutasította és felhívó kérelmére a fenforgó ügyet az 517. §. szerint a felhivott nem védekezése okából a keresethez képest érdemileg bírálta el és a másodbiróság az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta: az elsőbiróságok ítéletei, a különösen sérelmes 10653. sz. végzéstől kezdve folytatott eljárással együtt az 1881. évi LIX. tcz. 39. §. 0) pontja alapján megsemmisítendők voltak és az elsőbiróságot ujabb szabályszerű intézkedésre utasítani kellett.