Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

230 ban, hogy az általa keresetleveléhez A., B. és C. alatt becsatolt postai és távirdai feladó vevények, továbbá az alperes által 3—7. alatt beügyelt és felperes által alpereshez irt, illetőleg küldött eredeti levelek és távirat, valamint a felperes által hivatkozott Gyulai Sámuel és Kopa Lajos kifogástalan tanuk esküvel erősített egybehangzó vallomásával kétségtelen és teljes bizonyerejü igazo­lást nyert azon körülmény, hogy felperes alperest a köztük létre­jött birói egyezség keltétől, az abban kötelezettsége teljesítésére kiszabott határidő leteltéig vagyis a 1891. évi október végéig terjedő időszakban, részint levélileg, részint sürgöny utján több izben felszólította és felhívta arra, hogy miután ő hajójával Buda­pesten van, alperes is menjen fel s a részére szállítani köte­lezett kokszott hajójába rakja be és ő azt kötelezettségéhez képest alperes részére kész leszállítani és felperes ezen felhívása daczára alperes Budapesten a kitett határidőben részint meg nem jelent, részint pedig, így szeptember havában megjelent ugyan, azonban pénz hiányában a kokszot kiváltani és a hajóba rakatni nem bírta és részint ismét október 19-én küldött távirati értesítésre nem is válaszolt s felperest üres hajójával 3 napig eredménytelenül Buda­pesten várakoztatta s ezzel beigazoltatott az is, hogy felperes egyezségileg vállalt kötelezettségének a kitett határidőben eleget tenni iparkodott és akart s hogy annak meg nem felelt és felel­hetett, egyedül és kizárólag alperes mulasztása volt az oka. Mindezekből kétségtelen, hogy alperesnek a fentiek alapján a 371. sz. egyezségben kötelezett szállítás nem teljesítése miatt felperestől 74 frt tőke és jár. megfizetését végrehajtás utján köve-~ telni joga nincsen ; miért is felperes keresetét megállapítani s a 2411. sz. a. kielégítési végrehajtást rendelő végzést és az annak alapján 1891. évi nov. 30-án foganatosított kielégítési végrehajtást hatályon kivül helyezni kellett és pedig annyival inkább, mert alperes abbeli védekezését, illetőleg állítását, hogy felperes a szál­lítás teljesítését megtagadta volna s hogy a koksz berakása végett ő Budapesten azért nem jelent meg, sem az általa hivatkozott E. Mór és K. Jónás tanuk vallomásával, sem egyébként mivel sem igazolta és mert abbeli védekezése, hogy a yé. alatti távirat nem felperes nevében adatván fel, azt figyelembe venni nem tar­tozott, tekintve, hogy felperes az 5. és 67. alatti levelekben és

Next

/
Oldalképek
Tartalom