Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

205 tetésül 4 havi fogházra, 5 frt pénzbüntetésre és egy évi hivatalvesztésre itéli. Ellenben a Btk. 232. §-a 1. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: P. E. azt panaszolja, hogy vádlott őt f. évi aug. 16-án este fél 10 óra tájban, a panaszos szolgálatadó gazdája P. L-né udvarán megtámadta, megragadta, káromlások közt huzta-vonta kifelé az utczára s mert sértett ellenkezett, 3 izben arczul is ütötte és kilökte az ajtón az utczára és itt, habár sértett mindent elkövetett, hogy az előtte ismeretlen embertől megszabaduljon, sirt, földre guggolt, segítségért kiabált, vádlott mégis erőszakkal magával vonszolta, majd karjánál, majd szoknyájánál fogva húzta, rángatta és lökdöste és a közben réklijét és szoknyáját összetépte ; a tettleges bántalmazás következtében az orvosi látlelettel is igazolt könnyű testi sértést is ejtett rajta. Ily folytonos küzdés mellett értek vádlott lakásához ; itt az istállóba behúzta, hogy ne is kiabálhasson, fejét mellének szorította, fekhelyére rántotta és ellenállásai daczára vele nemileg közösült. Csak a LL J. és illetve Sch. L. által értesített csendőrök és éjjeli őrök szabaditák ki az istállóból. Vádlott a tárgyalás során tagadta, hogy P. E.-t akarata ellenére, erőszakkal és fenyegetéssel vezette volna el és állítja, hogy sértettel az eset előtt már 3 hónappal szerelmi viszonyban állott, vele többször is közösült, a jelzett alkalommal is magának sértettnek felhívása folytán jelent meg P.-né udvarán érette ; igaz ugyan, hogy sértett nem akart mindjárt jönni, hanem várakozásra kérte, de vádlott boros fejjel lévén, nem akart várni, megfogta a leányt karjánál fogva és vitte magával a nélkül, hogy sértett ellentállott volna ; utóbb útközben el is ereszté a leányt és az önként ment vele az istállóba s hogy itt vele ezúttal közösült volna, nem emlékezik, mert boros volt. Végül tagadta, hogy sértetten testi sértést ejtett volna. A kir. törvényszék vádlott részleges beismerésével sértettnek, valamint K. A., Zs. P. ugy H. J. tanuknak hit alatt tett vallomásával kétségtelenül beigazoltnak látta, hogy vádlott P. E.-t csakugyan ennek akarata ellenére, erőszakkal és fenyegetéssel és tettleges bántalmazással kényszeritette a vele való távozásra. Mmtán azonban T. Gy. és S. B. tanuk sértett tagadásával szemben bizo-