Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

203 lására vonatkozólag létrejött megállapodás alapján a mesterekre nézve csakis polgárjogi kötelezettség állapitható meg s a mennyiben a mesterek ezen reájuk rótt és elvállalt kötelezettségnek meg nem felelnek, a nevezettek ezen kötelezettség teljesítésére csak közigazgatási, vagy polgári per utján szorithatók. A Goldmann Ernő által Bachl Ferencz rendelkezésére bocsátott 200 írtnak be nem szolgáltatása s illetve Bachl Ferencznek azon cselekménye, hogy ezen összeget saját czéljaira fordította, bár azt közvetlenül a segédektől szedte be és vonta le, mégis csak Goldmann Ernő által neki adott azon utasításával vette kezéhez, hogy ezen összeget egy bizonyos meghatározott czélra, még pedig a hátralékos tagdijak kiegyenlítésére fordítsa és hogy Bachl Ferencz ezt nem tette, hanem a pénz saját czéljaira fordította, megállapítható, hogy megbízójával Goldmann Ernővel szemben a sikkasztás bűntettét követte el, kinek szolgálatában állott a jelzett időben, mely körülményt a napló 10. sz. a. jegyzőkönyvhöz csatolt szerződés igazolja és igy - ezen szolgálati viszonyból kifolyólag Bachl Ferencz által Goldmann Ernő kárára elkövetett sikkasztás a Btk. 388. §-a értelmében csakis magán vádra üldözhető és azért tekintettel arra, miszerint Goldmann Ede a törvényben meghatározott idő alatt az eljárás megindítását nem kívánta, jogos magánvád hiányában pedig a Btk. 110. §-a szerint bűnvádi eljárásnak helye nincs, az minden irányban megszüntetendő volt. (1894 május 15. 23395. sz- a0 A budapesti kir. ítélő tábla: az elsőbiróság megszüntető végzésének felebbezett részét az indokolásban tévesen idézett Btk. 388. §-nak 358. §-ával helyettesítése mellett helybenhagyja. A m. kir. Curia : Tekintve, miszerint Goldmann Ernő építésznél alkalmazásban volt segédek fizetéséből a «budapesti építőmesterek, kőműves, kőfaragó és ácsmesterek ipartestületéhez tartozó iparos segédek segéd-pénztára» részére levont tagdijak a levonás idejétől kezdve már a nevezett pénztárnak tulajdonát képezték és hogy ennélfogva ugyanezek a pénztárba való beszolgáltatásuk idejéig nem képezték az azokat levonásba hozott Goldmann Ernő tulajdonát, hanem usakis olyan pénzösszegnek tekintendők, mely a pénztárba való beszolgáltatásáig csupán Goldman Ernő őrizetére volt bizva ; .1 •