Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

!87 leket szükségképen a valónál kevesebbnek kellett kimutatni. Vádlottak tehát ez esetben a sikkasztás és magánokirathami­sitás vádja alól felmentendők voltak, de miután ellenük meg lett állapitva, hogy a való tényeknek meg nem felelő elkönyveléseket eszközöltek s a valótól eltérő vagyoni és teherállapot előtünte­tésénél közreműködtek s a mérleg meghamisításához alapot szol­gáltattak s ez által a részvényeseknek s illetve az igazgatóságnak kárt okoztak, a betevők érdekeit is veszélyeztették, ezen cselek­ményük hűtlen kezelést képez. III A XII. vádpont esetéhez. Az eljárás adataival azon tényállás tekintendő megállapítottnak, hogy az aradi kereskedelmi és ipar­bank által Bettelheim Eleonóra és Bettelheim Ida nevére kiállí­tott 25., 26. és 118. számú háromrendbeli betétkönyvecskék mind­egyikébe Bettelheim Vilmos 1888. évi január 2-án 200 frt betéti összegnek befizetését jegyezte s illetve jegyeztette be s ezen 600 frtot tevő 3 rendbeli összeg a betéti főkönyvbe is bejegyeztetett, holott ezen bejegyzések nem felelnek meg a valónak, mert a pénztár­könyv szerint azon napon nevezettek részéről betét czimén be­fizetés nem eszközöltetett, azon állítás pedig, hogy a fedezetet egy 600 frtról kiállított s a banknál átadott váltó képezte volna, bizo­nyítva nincs, mert ily váltó a bank birtokában nem létezik s Bettelheim Vilmos az állítólagos fedezeti váltó átadását elismer­vénynyel igazolni nem tudja, e szerint a könyvecskékbe bejegy­zett azon bejegyzések, hogy azoknak tulajdonosai 1888. évi jan. 2-án minden egyes könyvecskére 200 frt betéti összeget befizettek, hamisak és valótlanok. Minthogy pedig a takarékbetétkönyvecske oly okirat, a mely a betevőnek követelési jogát a bank ellen meg­állapítja s miután két könyvecske 400 frt erejéig a banknál be is váltatott, vagyis a bank elleni követelési jog s illetve ennek fizetési kötelezettsége bizonyítására tényleg fel is használtatott s miután a harmadik könyvecske is biztosítékul Bettelheim Vilmos által betétetett, birtokából kiadatott s a használati jog a birtokosra átruháztatott, ez által a Btk. 401. §-ába ütköző és a 402. §. 2. második bekezdése szerint minősülő három rendbeli befejezett magánokirathamisitás bűntettének tényálladéka van megállapicva. Bettelheim Vilmosnak azon védekezése, hogy a két köny­vecskének beváltása és használata az ő letartóztatásának idaje alatt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom