Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

!87 leket szükségképen a valónál kevesebbnek kellett kimutatni. Vádlottak tehát ez esetben a sikkasztás és magánokirathamisitás vádja alól felmentendők voltak, de miután ellenük meg lett állapitva, hogy a való tényeknek meg nem felelő elkönyveléseket eszközöltek s a valótól eltérő vagyoni és teherállapot előtüntetésénél közreműködtek s a mérleg meghamisításához alapot szolgáltattak s ez által a részvényeseknek s illetve az igazgatóságnak kárt okoztak, a betevők érdekeit is veszélyeztették, ezen cselekményük hűtlen kezelést képez. III A XII. vádpont esetéhez. Az eljárás adataival azon tényállás tekintendő megállapítottnak, hogy az aradi kereskedelmi és iparbank által Bettelheim Eleonóra és Bettelheim Ida nevére kiállított 25., 26. és 118. számú háromrendbeli betétkönyvecskék mindegyikébe Bettelheim Vilmos 1888. évi január 2-án 200 frt betéti összegnek befizetését jegyezte s illetve jegyeztette be s ezen 600 frtot tevő 3 rendbeli összeg a betéti főkönyvbe is bejegyeztetett, holott ezen bejegyzések nem felelnek meg a valónak, mert a pénztárkönyv szerint azon napon nevezettek részéről betét czimén befizetés nem eszközöltetett, azon állítás pedig, hogy a fedezetet egy 600 frtról kiállított s a banknál átadott váltó képezte volna, bizonyítva nincs, mert ily váltó a bank birtokában nem létezik s Bettelheim Vilmos az állítólagos fedezeti váltó átadását elismervénynyel igazolni nem tudja, e szerint a könyvecskékbe bejegyzett azon bejegyzések, hogy azoknak tulajdonosai 1888. évi jan. 2-án minden egyes könyvecskére 200 frt betéti összeget befizettek, hamisak és valótlanok. Minthogy pedig a takarékbetétkönyvecske oly okirat, a mely a betevőnek követelési jogát a bank ellen megállapítja s miután két könyvecske 400 frt erejéig a banknál be is váltatott, vagyis a bank elleni követelési jog s illetve ennek fizetési kötelezettsége bizonyítására tényleg fel is használtatott s miután a harmadik könyvecske is biztosítékul Bettelheim Vilmos által betétetett, birtokából kiadatott s a használati jog a birtokosra átruháztatott, ez által a Btk. 401. §-ába ütköző és a 402. §. 2. második bekezdése szerint minősülő három rendbeli befejezett magánokirathamisitás bűntettének tényálladéka van megállapicva. Bettelheim Vilmosnak azon védekezése, hogy a két könyvecskének beváltása és használata az ő letartóztatásának idaje alatt,