Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

H9 ingatlannak adóját, tekintettel arra, hogy a felajánlott főesküt sem fogadta el arra nézve, hogy ezen eladásról tudomása nem lett volna, megállapitható. 69. Italmérési jog a megváltás előtt a nemesi birtok tartozékát képezte, ha attól előzetesen elválasztva nem lett s az ingatlannal együtt eladottnak tekintendő. (1894. évi 11252. sz. a.) A kir. Curia : Minthogy az italmérési jog a nemesi birtoknak rendszerint tartozékát képezi, az, a ki birói árverésen olyan nemesi birtokot szerez meg, melylyel italmérési jog jár, a kérdéses birtokkal, mint fődologga] egyidejűleg megszerezte külön kikötés nélkül is az annak tartozékát képező italmérési jogot is, •hacsak az eladott ingatlan nemesi birtokhoz tartozó italmérési jog attól előzetesen elválasztva nem volt, miből folyóan a kérdéses jog megváltásául az 1888. évi XXXVI. tcz. alapján megállapított összeg is az eladott birtok uj tulajdonosát illeti. 70. Az ellátási szerződés nem tekinthető viszteher nélkülinek, ha a kikötött szolgáltatás nem az átruházott vagyon jövedelméből fedezendő. (1893. évi 10419. sz. a.) A kir. Curia: Azon jogügylet, mely szerint valamely ingatlan tulajdonjoga, a haszonélvezeti jog fen tartása mellett, azzal a kikötéssel ruháztatik át, hogy a kedvezményezett az átruházót lakással, élelemmel, ruházattal élete fogytáig ellátni s halála után tisztességesen eltemettetni tartozik, tekintve, hogy eme szolgáltatások nem az átruházott ingatlan jövedelméből, melyet az átruházó magának fentartott, hanem a kötelezettnek saját vagyonából teljesitendők, nem ajándékozási, hanem viszterhes (életjáradéki) szerződést képez s mint ilyen, durva hálátlanság czimén az o. ptk. 498. §-a alapján meg nem támadható.