Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

136 van ; mely oknál fogva felperesnek 1500 frt és a csődtörvény 64. §-ára való figyelemmel azon követelés után annak a csődbíróságnál 1892. évi szeptember 6-án történt bejelentésétől járó ó°/0 kamatai iránti követelés valódinak nyilvánítandó és az a csődtörvény 60. és 62. §-a értelmében a csődhitelezők II. osztályába sorozandó volt ; megjegyeztetvén, hogy nem fosztja meg felperest a készpénzbeli hozomány érvényesítésétől a csődtörvény 46. §. rendelkezése ; mert felperes nem bizonyos dolognak a csődtömegből való kihasitását, hanem készpénzbeli hozományra nézve, mint készpénzköveteléssel bíró hitelező, ezen követelés kielégítését kéri. Ellenben felperest azon kérésével, miszerint a fentebbi tőke és járulékai erejéig a medgyesi kir. járásbíróság 3197/92. számú végzésével elrendelt és 3298/92. szám alatt foganatosított biztosítási végrehajtás az alperesi csődtömeggel szemben érvényesnek mondassék ki, a csődtörvény 28. §-a alapján elutasítani kellett, mert felperes a hozomány végrehajtás utjáni biztosítását 1892. évi jul 3. és 4., tehát a csőd megnyitásától visszafelé számítva, két éven belül nyerte, és a biztosítás sem törvényen, sem oly szerződési kötelezettségen nem alapszik, mely a csődnyitást megelőzőleg két évnél régebbi keletű ; a hozomány biztosítása a fentebb említett, 1891. évi szeptember 3-án kelt jegyzői okmány alapján történt. Elutasítandó volt felperes a biztosítási végrehajtás foganatosítása körül felmerült 48 frtnyi költségkövetelés valódiságának elismerése iránti kereseti kérésével is, mert ha a biztosítási végrehajtás maga érvénytelen, a felperesnek az által felmerült költségei csak őt terhelik és neki azok iránti megtérítési igénye harmadik személlyel szemben nincsen. Alperes az elleniral végén a kereset elutasításán kívül még azon kérést is támasztotta, hogy az emiitett biztosítási végrehajtás elrendelése és foganatosítása hatályon kívül helyeztessék, illetve semmisnek nyilvánittassék ; de minthogy alperes nem élt kifejezetten «viszonkeresettel», azon kérése tekintetbe vehető nem volt. (1894 febr. 12. 486. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben alperesi csődtömeg az 1500 frt tőke és kamatai valódiságát elismerni köteleztetett, a kir. ítélő tábla érintetlenül hagyja ; egyebekben azonban akképen változtatja meg, hogy a fentebbi 1500 frt követelés végrehajtásával felmerült 48 frt költség is