Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

121 helte az alperes tagadásával szemben annak bizonyítása, hogy a számlában felszámított összegekkel a felperes az A. a. téritvény alapján s abból az időből tartozik, a melyre az alperes a kezességet elvállalta, t. i. 1884. évi augusztus 6-tól addig az időig, a mig a főadós, mint a felperesnek debreczeni ügynöke működött. S minthogy a felperes a jelzett körülményeket, az alperes tagadásával szemben be nem bizonyította, ennélfogva keresetével ebből az okból el volt utasítandó. De e mellett a felperes az alperes tagadásával szemben azt sem bizonyította be, hogy a. tartozás a főadóstól behajtható nem volt, mert maga a felperes beismerte, hogy a főadós a D. a. jegyzőkönyv mellett teljesített végrehajtás foganatosításakor nem Debreczenben, hanem Triesztben lakott ; a minek következtében a Debreczenben foganatosított végrehajtás sikertelensége nem bizonyíték arra nézve, hogy a főadósnak nincs olyan vagyona, a mely a kereseti követelést fedezné ; mert továbbá a felperes a főadós ellen ujabb lakásán a végrehajtást meg sem kísérletté ; az M. és N. a. okiratok pedig csak azt bizonyítják, hogy a főadósnak a fizetése tiltatott le, de nem szolgálnak annak bizonyítására, hogy a főadósnak nincs oly vagyona, a mely a kereseti követelést fedezné. De ha mindezektől eltekinteni lehetne is, el kellett a felperest keresetével utasítani azért is, mert a mennyiben a kereseti követelés a főadós irányában behajthatlanná vált, ezt a felperes eljárásának lehet tulajdonítani. Nevezetesen a felperes a főadós ellen a keresetet 1890. évi decz. 15-én adta be és mégis saját beismerése és az általa S. a. csatolt okirat szerint 1891. évi február 25-én a főadós kezeihez a társaság hivatalnokainak takarék- és ellátási pénztárából 2267 frt 89 krt fizetett ki ; mert továbbá a felperes beismerte, hogy tudomása volt arról, hogy a főadós ellen perek és végrehajtások tétettek folyamatba és mégis 1891. évi ápril 10-én a végrehajtást a főadós ellen nem Triesztben, a hol akkor lakott, hanem Debreczenben, a honnan már elköltözött, foganatosította és e mellett a főadós tőle járó fizetésének végrehajtás alá vonható részét az 1891. évi ápril elsején már jogerőssé vált ítélet alapján le nem foglaltatta, hanem eltűrte, hogy az idegen hitelezők 1891. évi április 7-én és 1891. évi június 13-án előtte lefoglaltassák. Végül az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, a mely szerint