Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

III Ezekhez képest felperes kártérítési követelésével elutasítandó ; ellenben alperes a per folyamán is felperesnek felajánlott 50 frt foglaló és ennek kifogás alá nem vont kamatai megfizetésére kötelezendő volt. A perköltség kölcsönös megszüntetésére nézve az elsőbiróság ítélete megfelelő indokai alapján hagyatott helyben. 42. Rablás kísérlete, vagy a személyes szabadság elleni vétség, vagy zsarolás, vagy önbíráskodás ? (1895 ápril 3. 5438. sz. a.) A trencséni kir. törvényszék: Motus János és Chochul Mihály II. r. vádlottak bűnösök a Btk. 344. és 65. §-ába ütköző rablás kísérletének büntette helyett a Btk. 66., 92. és 20. §§. alapján annak vétségében és ezért 7 heti fogházra ítéltetnek. Indokok: A végtárgyalás során vádlottak részbeni beismerése és a hit alatt kihallgatott tanuk vallomása által a következő tényállás lett megállapítva. 1893. évi január 15-én déltájban vádlottak gyalog, Svanya István és kocsisa, Monkina István, pedig szánon Zsolnáról haza felé tartván, a zsolnai posztógyár mellett az uton egy kősódarabot pillantottak meg, melyet a vádlottakat megelőző Svanya István, miután kocsisa azon véleménynek adott kifejezést, hogy a sódarab Sterk nevü ismerősének lesz a tulajdona, szánjára feltétetett, a közben vádlottak szintén a helyszínére érkezvén, azt állították, hogy a sót ők találták és Svanya István szánjára kapaszkodván, ez vádlottakat a szánra felvette. Útközben Budatinban Svanya István kocsisa utján tudakozódott a korcsmában, nem jelentkezett-e a só tulajdonosa ; miután tagadó választ kapott, vádlottakkal tovább utazott egész a Chumecz felé elágazó válaszutig, hol szánját megállította és vádlottakat a leszállásra felszólította ; vádlottak le is szálltak, de a szánt továbbra menni nem engedték, hanem az általuk találtnak állított sódarabot, esetleg 1 frtnyi dijat követelték és miután Svanya István erre hajlandónak nem mutatkozott, a kocsis ellen alkalmazott erőszak