Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

3 A válaszban foglalt azon kijelentésnek továbbá, hogy a bérleti viszony felperes és alperes közt 1880. évi deczember utolsó napja valamelyikében jött létre, akkor, midőn mindkét fél megegyez abban, hogy a szerződést nem közvetlenül felperes, hanem ennek férje kötötte alperessel, olyan értelmet adni, hogy azzal felperes azt ismerte volna be, hogy alperes a földet közvetlenül felperestől vette át, illetve, hogy a vitás jogügyletnél felperes személyesen járt el, annál kevésbé lehet, mert a válaszban megelőzőleg kijelentette, hogy a bérleti kötésbe is csak nehezen nyugodott be, midőn az «utólagosan» tudomására hozatott, sőt alperes főesküvel is épen azt akarja bizonyitani, hogy a jogügylet felperes megbízásából ennek térje által köttetett. Azzal szemben, hogy a kereseti ingatlan jelenleg is felperesnek telekkönyvi tulajdonát képezi, annak a bizonyítása, hogy a felek közt olyan kötelező szerződés jött létre, melynél fogva a tulajdonjog alperest illeti, csakis alperest terheli és felperesnek kereseti és további perbeli állításai mint beismerés csak az 1868. évi LIV. tcz. 163. §. korlátain belül bizonyíthatnak. Alperes védelmét és viszonkeresetét arra alapította, hogy felperes tudtával és beleegyezésével ennek férje örökáron adta el az örökváltsági bizottság előtt a kereseti ingatlant alperesnek, e részben a 27. alatti bizonyítványt mutatja fel, az ezt kiállítókat tanukként kihallgattatni kérte, végre felperest, illetve férjét a főesküvel kínálta meg. A 2'/. a. bizonyítvány tartalma a kihallgatott tanuk vallomásával lényeges részében nemcsak nem bizonyittatott, hanem részben meg is czáfoltatott. A tanuk szerint ugyanis az érdekeltség azon határozata, hogy azon tulajdonosok, a kik részletfizetésekkel hátralékban vannak, birtokrészletüket másoknak átengedni tartoznak, nem 1870. évben, de egy tanú szerint 1876. évben, két tanú szerint 1878—79. évben hozatott és a 2V. alattit kiállítók közül csak Balogh Mihály és Szabó Péter bír tudomással a felek közt létrejött megállapodásról és pedig ezek is csak annyiban, hogy felperes férje és alperes az előbbi tanú szerint körülbelül 1883. évben, az utóbbi tanú szerint talán 1882 — 1S83. évben a bizottság előtt megjelentek azzal, hogy megegyeztek, míg azonban Szabó Péter szerint felperes férje kijelentette, hogy a földet