Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

2.5 tekintve azonban, hogy sértett ismételve bement, s minden indok nélkül, abba a lakásba, hol vádlott tartózkodott, s hogy vádlott nejének vallomása szerint, mit támogat még D. Nagy Antal az a vallomása, hogy midőn a szobába bement, atyját s vádlottat dulakodni látta, sértett támadta meg vádlottat, melyek kizárják azt, hogy vádlott szándéka embeiölésre irányult volna. Tekintve azonban, hogy a vádlott által ejtett sérülések gyógytartama a 20 napot meghaladta ; tekintve, hogy az egyik hasszurás folytán sértett mint földműves az ezzel járó foglalkozásnak folytatására végkép alkalmatlanná vált, vádlott cselekménye a Btk. 301. §-ába ütköző s a 303. §-a szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettét képezi ; miért is őt abban annál is inkább bűnösnek kellett kimondani, mert jogos védelemről annál kevésbbé lehet szó, mert sértett puszta kézzel ment be vádlott lakására s igy mi sem tette azt szükségessé, hogy bicskát ragadjon. A büntetés kiszabásánál a 91. §. alkalmazását azon túlnyomó enyhítő körülmények tették indokolttá, hogy vádlott büntetlen előéletű, szeszes italtól felhevült állapotban volt, hogy sértett a vádlott lakásába ment s a sértegetést ő kezdte, a mivel szemben egyedüli súlyosító körülményt az képez, hogy öt rendbeli szúrást ejtett sértetten. (1893 október 31. 9433. sz. a.) A szegedi kir. itéfő tábla: Figyelemmel az eszköz veszélyes voltára, a melylyel, és a test részére, a hova a sértés ejtetett valamint arra is, miszerint egyedül a véletlennek tulajdonitható az, hogy a vádlott által ejtett szúrásnak a következménye végzetessé nem vált, mint súlyosító körülményekre, Varga Sándor vádlottnak a cselekménye súlyosabb beszámítás alá esik; ezért nevezett vádlott szabadságvesztés-büntetése egy évi és hat havi börtönre felemeltetik. Ezzel a részbeli változtatással a kir. törvényszék ítélete egyébként indokainál fogva helybenhagyatik. A kir. Curia: Minthogy a kir. itélő táblai ítélet szerint a kir. törvényszék ítélete egész terjedelmében, jelesen a kártérítésre vonatkozó rendelkezés tekintetében is megvizsgáltatott : nem vétetik intézkedés alapjául az a körülmény, hogy a kir. itélő tábla a sértett részéről használt felebbezést nem vette kifejezetten figyelembe, hanem az ügyet kifejezetten csupán a kir. ügyész felebbezése folytán vizsgálta meg.