Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

Indokok: Az A. a. könyvkivonat első tétele alatt foglalt 140 írtban és kamatában helyesen marasztalta az e^biróság alperest, mert tartozását ily összegben a C. a. valódinak elismert nyilatkozattal elismerte, annak részletekben leendő törlesztésére a részletfizetés jogkövetkezményének elvesztése mellett alperes kifejezetten kötelezte magát és mert nem is állítja, hogy csak egy részletet fizetett is volna. A C. a. szerint ezen tartozás fedezetéül adott s felperes birtokában levő D. a. váltó adására Uperes hatályosan nem hivatkozhatik, mert alperes nem is áliitja, hogy felperes ezt a váltót ellene érvényesítette s annak alapján kielégítést nyert volna s mert a fedezeti váltó adása meg nem fosztja a hitelezőt attól a jogától, hogy követelését lejáratkor az eredeti köztörvényi alapon érvényesíthesse, sem pedig az adóst nem menti fel annak bizonyítási kötelezettsége alól, hogy tartozása fizetés folytán megszűnt. Nem volt figyelembe vehető az az állítása sem, hogy ezt a 140 frtot felperes alperesnek a C. a. kelte után azon a czimen elengedte, hogy alperes felmondás nélkül bocsáttatván el a czég szolgálatából, ebből folyólag a felmondási időre igény nyel birt a czég ellen, mely igényével szemben, alperesnek 140 frtos tartozása megállapodás szerint elenyészettnek tekintendő, mert eltekintve attól, hogy ez az állítás alperesnek a váltóval történt kifizetésre alapított korábbi kifogásával merev ellentétben áll, felperes nem csak az elengedést, hanem azt is tajadta, hogy alperes felmondás nélkül bocsáttatott volna el, ezt e tényt pedig alperes mivel sem bizonyítván, az elengedésre vonatkozólag kínált és szükség esetére elfogadott főeskü nem volt alkalmazható. Egyébiránt alperesnek ez az állítása a valószínűség látszatát is nélkülözi, mert a C. a. okiratban, mely alperesnek felperes szolgálatából történt kiválása napján kelt és leszámolást tartalmaz, melyre nézve alperes tévedést nem is vitat, ugyanő kijelenti, hogy az ott kitett 59 frt 84 krral végleg ki van elégítve és felperes ellenében semminemű más igénye nincs. Ellenben el kellett felperest utasítani az A. a. 6. és 7. tétel alatt felszámolt 50 frt 02 krra irányuló igényével, mert alperes tagadásával szemben perrendszerüen nem bizonyította azt, hogy alperes koholt megrendelés közlése által felperesnek ennyi költséget okozott volna. Felperesnek e részben egyedüli bizonyítéka ugyanis