Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

271 gatásakor csak annyit tudott kinyilatkoztatni, hogy az alperes megbüntetését kívánja ; a miből az tűnik ki, hogy az örökhagyó a sértés után, végrendelkezésre már képes nem volt, s ezzel szemben alperes az ellenkezőt be nem bizonyította. Olyan esetben pedig, midőn az örökhagyó az örökös bűnös cselekménye következtében végakaratát nem érvényesítheti és eként az ideigl. törvk. szabályok 7. §-ában gyökerező jogával nem élhet, az örököst örökségben részesíteni a törvény czélzatával össze nem egyeztethető ; általános jogszabály levén, hogy a bűntett a tettes előnyere jogforrás nem lehet. 79Magánokirathamisitás. — Btk. 403. §. 1. és 4. pont. — írásszakértők véleményének mérlegelése. — Hamis tanuzás. — Bűnpártolás. A jogvédelemre szükséges immunitás mellett sem adható hely azon felfogásnak, hogy nemcsak a védelem jogát, hanem magát a tettest és részeseit is fedezi az immunitás annyira, hogy az ügyvéd ne legyen köteles okirathamisitás esetében a büntető biró előtt megnevezni azt, a kitől az okiratot átvette. Az elkövetés óta eltelt hosszú idő enyhítő körülmény. — A fortélyos elkövetési mód és a veszélyeztetett érdekek nagysága sulyositó körülmény. (1895 február 22. 9886. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: Spiegel Bernát 1. rendű, dr. Brunkala Lászlóné, szül. Oswald Ilona 2. r. és Kégly József 3. r. vádlott a közvádló visszalépése folytán ennek helyébe állott sértett fél által, a Btk. 401. §-ába ütköző és a 402. §., ugy a 403. §. 1. pontja, illetve a 405. §. szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettének, ezenfelül 2. rendű vádlott dr. Brunkala Lászlóné a Btk. 215. §-ába ütköző hamis tanuzás bűntettének vádja alól felmentetnek, (1893 július 13. 32774. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ügyésznek a IX. sz. végzés és egy elnöki intézkedés ellen bejelentett felebbviteleit.