Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

264 gyazó keresettel szemben alperes azon kifogást emelte, hogy a biztosítási szerződés hatályát veszté, mivel alperes biztositott a visszatérő díjrészletet a lejárati időben nem fizette, a hatálytalanná vált biztosítási szerződésből kifolyólag tehát a második évi biztosítási dijat képező díjrészlet a biztosító által nem követelhető ; egyéb kifogás alperes részéről nem emeltetvén s nevezetesen a birói illetőség kérdéfg az 1868. évi LIV. tcz. 51. §. szerint döntés tárgyává teendő nem lévén, csakis a jelzett kifogás volt elbírálandó. Az 1875. évi XXXVII. tcz. 485. §-ának 4. pontja, illetőleg az 505. §. 3. pontjának értelmében a visszatérő időszakokban fizetendő dij fizetésének elmulasztása, ha e mulasztás a biztositott fél hibájából eredt, a biztosítási szerződés hatályának megszűnését eredményezi ugyan, de ily esetben is kötelezve van a biztositott fél a hivatolt tcz. 486. §-nak 2. bekezdése, illetve az 506. §. alapján a lejárt dijat megfizetni, a mennyiben a biztosítási szerződés megszűnését ő okozta. Azt, hogy a biztosítási dij lejárt, a nem kifogásolt A. a. bizonyítja ; azt pedig, hogy a díjfizetés elmulasztása nem alperes hibája folytán történt volna, alperes nem is állította. Az előljelzett egyedüli kifogás tehát megdőlt s így alperes a kereset értelmében marasztalandó volt. (1893 márczius 13. 29797. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A keresk. törv. 505. §. 3. pontja szerint a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő évszakban fizetendő dij a lejárat után 30 nap alatt vagy az e végre megengedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik. Felperes beismerte, hogy az A. a. dijkötelezvény 2. díjrészletről szól, minélfogva tekintettel arra, hogy a biztosítási szerződés az idézett §. rendelkezésénél fogva már az által, hogy alperes a második díjrészletet a lejárat után 30 nap alatt le nem fizette, törvénynél fogva hatályát vesztette, miből következik, hogy felperes ezen díjrészletet per utján sem követelheti, hanem a dij nem fizetésének hatálya csak az, hogy felperes az annak ellenértékéül kikötött koczkázatot viselni nem tartozik ; tekintve, hogy a kereskedelmi törvénynek felperes által hivatkozott 486. §. máso-