Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

193 és vádlott a Btk. 79. §-a alapján a vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Az, hogy vádlott a kertészkép szolgálatában állott Mészáros Fazekas Istvánt 1892. évi július 27-én reggel 8 és 9 óra között agyonlőtte, az alsóbiróságok ítéletében erre nézve előadottakkal bizonyitva van. Vádlott előadta, hogy a zöldséges kertben sétálva, észrevette, mikép a magtárnak kert felőli oldalán lyuk van, ebből az a gyanúja támadott, hogy a magtárban levő nagyobb mennyiségű búzáját lopják vagy lopni szándékoznak és ebben kertésze Mészáros Fazekas István részes, miért is azt magához kiáltotta s kérdőre vonta, hogy a lyuknak keletkezéséről kell tudomással birnia. Mészáros Fazekas István erre elpirult, zavarodott lett, mikor vádlott neki a lyukat megmutatta, tagadta, hogy a lyuknak mikép keletkezéséről tudna és midőn vádlott kijelentette, hogy a dolgot meg fogja vizsgálni, most pedig menjen munkájára, Mészáros duzzogva, mormogva, káromkodva, lassan a cselédház tájéka felé haladott, erre ő reá kiáltott, hogy : «tartsd be a szádat, mert a sokszor igért verést megkapod !» M. F. István ekkor egy karót tartva kezében, tőle mintegy 15 lépésre lehetett és azzal felelt, hogy: «ha kedve van az urnák, jöjjön ide, leütöm!* O feléje ment, M. F. István reá rontott, s ő botjával néhányat reá húzott, a karót kezéből kicsavarni akarta, e felett birkóztak, M. F. István tőle elszabadult, káromkodások között a kertből kifelé hatolt. Ezen igy előadott eseménynek tanuja nem volt más, de vádlottnak előadása erre nézve valónak elfogadandó annyival inkább, mivel Kinyi Mátyásné, Králik Mihály, Roskos Jánosné és Hiba Jánosné a közelben, Petrus János és Luka József a távolabbi szérüs kertben volt tanuk egybehangzólag bizonyították, hogy a kertből nagy zajt hallottak, mi által vádlott vallomása támogatva is van. Vádlottnak további előadása szerint Mészáros Fazekas István a kis ajtócskán kiment, ő is a szérüs kertbe, menendő ezen ajtón kilépett, M. F. István az ajtó előtt állott, feléje fordult, reá kiáltott, botját feléje tartva : «takarodj munkádra !» erre M. F. István őtet mellen ragadta, ő botjával reá ütött, de egymáshozi közelségüknél fogva erősebb ütést nem tehetett ; M. F. István e között Döntvénytár, harmadik folyam. I. 13