Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)
179 még nem volt és Petrus János és Luka József, a lövésre elősietett tanuk, a végtárgyalásnál csak azt vallották, hogy nem látták, hogy vádlott össze lett volna vérezve, mert a helyzet természeténél fogva is inkább a holttestre, mint a vádlottra néztek, hogy lényegileg ugyanazt vallják, Kinyi Mátyásné és Králik Mihály tanuk is, hogy Hiba János tanú világosan vallja, hogy miután vádlott neki vérző sebét a szorosban mutogatta, ő azokra határozottan emlékezik, a ruhaszakitásokra vonatkozólag azonban, hihetőleg, miután erre vádlott által figyelmeztetve nem lett, nem emlékszik, azt nem vette észre, mert mint mondja a végtárgyalásnál : «én Mészároshoz is akartam menni, ott is kellett Simonyival beszélni* s igy a zavarban nem figyelt önmagától arra, vajon Simonyi ruhái össze voltak-e szaggatva, vagy nem, hogy ugyanigy vall Harajka Ferencz kihallgatott tanú is, hogy özv. Stamberger Józsefné tanú is határozottan vallja, hogy a sebeket vádlott mellén látta, ámbár hozzáteszi egész határozottsággal, a mely körülmény iránti vallomásával tanú egészen egyedül áll a többiekkel szemben, hogy a kabáton a szakitás még akkor nem volt ; hogy a kihallgatott Holecz Mari is határozottan emlékszik, hogy azok szét voltak húzva és szétgombolva, hogy a sebekre vonatkozólag ugyanezt vallja a végtárgyalásnál Holecz Mili is s igy a tanúvallomások alapján egész határozottsággal meg nem állapitható : hogy vádlotton az észlelt sérülések és szakitások nem a dulakodás alatt, de csak későbben jöttek létre. Mindezen okoknál fogva a kir. törvényszék a fenforgó gyanuokok daczára teljes megnyugvással kimondhatónak nem tartja azt, hogy vádlott a rajta észlelt sérüléseket és ruhaszakitásokat önmaga ejtette volna magán és azokat a dulakodás közben nem Mészáros Istvántól szenvedte. Minthogy pedig az eddig előadottak alapján, a tanuk vallomásai és vádlott önbeismerése alapján kétségtelenül megállapítható az okozati összefüggés vádlott cselekménye és Mészáros István halála között, hogy tehát ezt vádlott fosztotta meg életétől és minthogy továbbá valónak kell elfogadni azt, hogy vádlottra Mészáros István a kertben karót emelt és közöttük dulakodás fejlődött ki és kétségtelen, hogy ezen, a kertben a cseléd és gazda között lefolyt jelenet teljesen alkalmas arra, hogy a tet12*