Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

ióg gazdálkudhassék, de atyja ebbe beleegyezni nem akart ; legutóbb márczius 23-án is szóbi hozta a vagyonfelosztást s mert elutasító választ kapott, márczius 24-én a kora reggeli órákban a községi jegyzőnél fordult meg és mert ez még aludt és vele eszerint nem beszélhetett, haza ment, mikor is édes anyját és fivéreit mintegy erőszakolni akarta a jegyzőhöz való menetelre s mert ezek nem hajtottak szavaira, e miatt nagyon megharagudott. A vizsgálat és végtárgyalás során kiderítettek szerint a kérdéses márczius 24-én ifj. Kosdi János, Kosdi Bálintné és Skulecz János ökrös szekéren a mezőre indultak munkába, ezt vádlott meglátván, az anyósa házához ment és az ezzel közös háztartásban élő Nagy Kovács János kétcsövű hátultöltő fegyverét és a vadásztarisznyából két nyolczas sréttel ellátott töltényt vévén magához, azzal a kerteken keresztül a legrövidebb uton futott a szőllők felé, hogy az ezen irányban ment bátyja, ifj. Kosdi Jánost utóiérhesse. A mint vádlott a szekeret megközelitette, az ezen volt ifj. Kosdi János, Kosdi Bálintné és Skuletz János leugráltak a szekérről s mikor Kosdi Péter hozzájuk mintegy 8—10 lépésnyire volt, a falu végén előzőleg megtöltött fegyvert bátyja, ifj. Kosdi Jánosra fogta és gyors egymásutánban két lövést intézett rá, melyek közül a második lövés ifj. Kosdi Jánosnak bal karját el is találta. Vádlott a vizsgálat folyamán elismerte, hogy bátyja ifj. Kosdi Jánosra közelről két lövést tett, melyek közül az első csak azért nem talált czélt, mert ő nagymérvű felindulásban tette a lövést ; a második lövés azonban már eltalálta a karját ; elismerte azt is, hogy feltett szándéka volt bátyja lábát meglőni, azt azonban tagadta, hogy bátyját meg akarta volna ölni. Elismerte, hogy bosszúra gondolt a tett elkövetésekor a sok megaláztatás és szenvedésért s hogy a lövés után közvetlenül ugy nyilatkozott: "legalább nem kinoz kend többet !» A végtárgyalás folyamán vádlott fent előadott beismerését már akként módosította, hogy mikor ő a szekeret megközelitette, és bátyja feléje jött, félelemgerjesztés czéljából a földre czélozva lőtt és hogy a fegyver másodszor az ennek birtoka feletti dulakodás közben sült el véletlenül és azt állította, hogy ő csak védte magát.