Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

J34 A h.-m. vhelyi 23783., 25484., 11756., 11757. és 9049 sz. tjkbeií foglalt 12944a., 12944b., 12916—18. hrsz. ingatlanokra nézve szintén hely adandó volt a keresetnek, mert bár ezen ingatlanokra vonatkozó szerzési jogczim a keresethez egyszerű másolatban csatolt és nem kifogásolt L. alatti okirat II. r. alperes védelmére látszik szolgálni, mindazonáltal mert Szilágyi Gyula kir. közjegyzőazon vallomásával, hogy ugy első, mint II. r. alperes felperesek jogelődje jelenlétében beismerték, hogy a vételárat I. r. alperesfizette ki, beismerték, hogy ezen pénz, mely ezen ingatlanok vételárába fordítva lett, a házasság alatt szerzett, közszerzemény volt, sőt II. r. alperes felperesek iogelődjét eme jogos követelésére nézve ugyanakkor kárpótolni is igérte, továbbá a válaszirathoz R. alatt eredetben csatolt 1884. évi márczius 18-án, tehát a házasság tartama alatt kötött szerződés szerint igazolva lett, hogy ezen ingatlanokat tényleg I. r. alperes vette és vételárát őfizette ki ; de Nagy Péter, Kováts Sámuel és Szabó János tanuk által bizonyitva lett, hogy nemcsak I. r. alperes vette és fizette ki, sőt igazolva lett az is, hogy ezen ingatlanokra vonatkozótelekkönyvi átírásra alkalmas szerződés Nagy Péter eladó és II. r. alperes között később jött létre, a nélkül azonban, hogy II. r. alperes a vételárhoz hozzájárult volna, oly bizonyítékok, melyek egyrészt az L alattinak II. r. alperes által történt vételi szerzés hitelességét megdöntik másrészt igazolttá teszik felperesek azon állítását, hogy jogelődjük közszerzeményének felhasználásával a kérdéses ingatlanokat I. r. alperes vette meg. Ezeknél fogva tehát az L. alattinak színleges volta igazolva lévén, az érvénytelenítendő és az ingatlanokra nézve felperesek jogelődjének közszerzési minősége megállapítandó és felpereseknek kérelmükhöz; képest igazolt örökösödési joguk megítélendő volt. I. r. alperes által elleniratában érvényesitni kivánt 1000 frt hitbér és 1000 frt ingóságnak beszámítását tárgyazó kérelemnek helyt adni nem lehetett, mert a hitbér a házassági hűség fejében köttetvén ki, alperes maga állítja, hogy felperesek jogelődjének még életében kifizette azt, miért is ezen összeget felperesek terhére beszámítás alá venni nem lehetett. Az ingóság 1000 frt értékének beszámítását mellőzni kellett, mert alperes csak általánosságban jelzi és fel sem sorolja, meg sem jelöli azon ingóságo-