Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

123 mégis átadta a bérletet alperes megbízottjainak. Ez által tehát a felbontáshoz kötött feltételt tényleg elfogadta. De különben is az árverési bánatpénzre nézve annak elvesztését az 1881 : LXtcz. 185. §-ának hasonlatosságnál fogva a szerződés teljesítésének elmulasztása miatt is ki kellett mondani, felperest keresetével elutasítani kellett. Nem volt azonban figyelembe vehető felperesnek az az előadása és arra vonatkozó bizonyítéka, hogy a hitközség egyes tagjai őt megkárosították ; mert az ellen joga és módja volt a törvény rendes utján elégtételt keresni és igy ez a tény a szerződés felbontására alapot nem képezhet. (1893. évi nov. 22. 4914. sz. a.) A kir. Curia: a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Alperes a keresetbe vett követelés jogi természetére nézve a per során ismételve azt terjesztette elő, hogy felperes a a kérdéses 100 frt összeget a perfelek között keletkezett bérviszony biztositása czéljából mint óvadékot helyezte az alperes hitközséghez, de azzal védekezett, hogy miután felperes nem volt jogosítva a bérviszony egyoldalú megszüntetésére, utóbb a hitközség elhatározta, hogy a felmondás elfogadásával felperes a 100 frt összeget elveszti, ez a határozat pedig felperessel is közöltetett. Jóllehet felperes részéről felhozott az a körülmény, hogy a hitközség egyes tagjai felperest annyiban megkárosították, a mennyiben az állatoknak levágatását megfelelő díj lefizetése nélkül és illetve más községben is eszközölték, a bérviszonynak egyoldalú megszüntetésére kellő alapul nem szolgálhatott, mert felperesnek módjában állott eme visszaéléseknek orvoslását a törvény rendes utján szorgalmazni és igy felperes felelős maradt a bérviszony megszüntetéséből származó minden hátrányokért, az ezen alapon támasztható igényekre nézve pedig első sorban az óvadék szolgálván biztosítékul, alperes község esetleg az óvadék összegnek addig az ideig való visszatartására volt volna jogosítva, a mig a vitássá vált kártérítési kérdések végérvényesen eldöntetnek. Minthogy azonban alperes nem is állította, hogy a hitközség a gabella dijak kezelésének visszavételével a per folyama alatt lejárt bérleti idő tartama alatt tényleg károsodott, azt pedig nem bizonyította, hogy felperes elfogadta a hitközségnek azt a hatá-