Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

46 Magánjogi Döntvénytár. telésre — amilyen a törvény 201. §-a alapján az intézetre átszálló követelés — joghasonszerűség útján kiterjeszteni nem lehet. Ezért helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja,, hogy a kereseti követelés — minthogy arra rövidebb elévülési határidő megállapítva nincsen — az 1874 : XVIII. tc. 9. §-a értelmében a balesetet szenvedett elhalálozásának a napjától számított három év alatt évül el, s ennek következtében helyes az alperes elévülési kifogását elvető' döntés is. Helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is,, hogy az a bírói egyesség, amelyet az alperes a baleset folytán elhalt B. Ferencnek özvegyével, valamint annak Margit és István nevű gyermekeivel az ezek által ellene kártérítés iránt indított perben kötött, a felperesre ki nem hat. Az említett perben ugyanis — amint ez annak a pernek 9. sorszám alatt csatolt irataiból megállapítható — az alperes maga adta elő, hogy az elhaltnak ott felperesekként fellépett családtagjai a jelen per felperesétől, az Országos Társadalombiztosító Intézettől összesen havi 105 P baleseti járadékot kapnak, és marasztalás esetén kérte ennek a járadéknak a marasztalás összegébe való betudását. Minthogy pedig az 1927 : XXI. tc. 201. §-a értelmében az a kártérítési követelés, amely a biztosítottnak, illetőleg családtagjának a baleset alapján más ellen jár, a baleseti kártalanítás erejéig már a törvény erejénél fogva a felperes intézetre száll át, az alperesnek az egyesség megkötése alkalmával tudnia kellett, hogy a kártérítési követelés egy része már nem az elhaltnak a családtagjait, hanem az átszállás következtében a felperes intézetet illeti meg, a felől tehát az elhalt családtagjaival a felperes hozzájárulása nélkül joghatályos egyességet nem köthet. Az a körülmény, hogy a követelés átszállása magának a törvénynek a rendelkezésén alapszik, annak az alperessel való külön közlését szükségtelenné tette ; arra pedig nem hivatkozhatik sikerrel az alperes, hogy a törvény rendelkezését nem ismerte, annál kevésbbé, mert őt az előző perben ügyvéd képviselte és ügyvédje a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint az egyességkötésnél is jelen volt. Másfelől azonban az alperes az egyesség megkötésével az abban vállalt kötelezettségeken túlmenő kötelezettségnek a fennállását el nem ismerte, és így mindazokat a mentesítő okokat, amelyeket az elhalt családtagjaival szemben az ezek által ellene indított perben felhozott, a felperes ellen is érvényesítheti, mert ebben a tekintetben a törvényi engedmény alapján fellépő jogutódnak a helyzete a közönséges engedményes jogi helyzetétől nem különbözik. = Ad II. : V. ö. Löw Tibor, Cessio legis, Jogállam 1927. évf. 381. oldal.