Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

44 Magánjogi Döntvénytár. désnek a 2. pontja a kereseti 100,000 pengő vételárhátralékot mint arany pengőt jelöli meg és ehhez a megjelöléshez a következőket fűzi: «Felek megállapítják, hogy a Magyar Nemzeti Bank a dollár középárfolyamát a mai napon 100 dolláronként 572 P-vel jegyzi és így az 100,000 pengő vételárhátralék 17,482 dollár 50 centnek felel meg. Vevő kötelezi magát, hogy a vételárhátralékot eladóknak a Magyar Nemzeti Bank által a kifizetés napján a Budapesti Közlönyben közzétett dollár középárfolyamán fogja pengőben visszafizetni*. Ez a szerződési határozmány a fizetési kötelezettség körülírása tekintetében nem világos. Helyesen fejtette ki az elsőbíróság, hogy a homályos szerződések értelmezésénél a jogszabály az, hogy nüm annyira a használt kifejezések betűszerinti értelme, hanem a szerződő felek akarata az irányadó. Kétségtelen, hogy a 100,000 pengőnek, amelyet a szerződés a fentiek szerint aranypengőnek jelez, és amelyet aranypengőkövetelésként ír elő bekebelezni, a dollárhoz való viszonyítása, az értékek összehasonlítása, abban lelte okát, hogy a hitelező tartott attól, hogy a pengő értékében változás fog beállani, ellenben azt hitte, hogy a dollár értéke ugyanaz lesz a fizetéskor is, mint volt a szerződés kötésekor. Tehát a pengő szerződéskori értékének a megrögzítése célzatával történt az, hogy a hátralékos 100,000 pengő a szerződéskori dollárárfolyamon kiszámított dollárösszegben is megjelöltetett, és hogy a dollár középárfolyama szerinti pengőben való fizetés köttetett ki. Ezek figyelembe vételével a fenti szerződéses kikötés jogi értelme az, hogy azzal a hitelező felperes azt a belső értéket biztosította magának, amellyel a 100,000 pengő vételárhátralék a szerződés kötésekor bírt, s amikor alperes ehhez a kikötéshez hozzájárult, kétségtelen, hogy az ő akarata is oda irányult, hogy a 100,000 pengő vételárhátralékot a szerződés 2. pontja szerinti 1983. november 30-i esedékesség idején a pengőnek a szerződés kötésekor fennforgott belső értéke szerint fizesse meg» Ezek alapján figyelemmel arra, hogy alperes nem dollárban való fizetést kötelezett : alperesnek nincsen joga ahhoz, hogy a 100,000 pengő helyett, a kifizetéskori leromlott dollárárfolyamon átszámított, kisebb pengőösszeget fizessen, hanem a kötelezettsége az, hogy a szerződéskori belső érték szerint teljesítse a 100,000 pengő vételárhátralék megfizetését. Miután pedig alperes az irányadó tényállás szerint a szerződéses esedékesség előtt 1933. május 23-án történt fizetéssel nem ennek megfelelően teljesített, megfelel az anyagi jognak, hogy az elsőbíróság az aranypengő értékének megfelelő összeg-