Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 41 47. Az ügyvédi rendtartásnak az a helytelen értelmezése, hogy csak az illető kamara területén gyakorolhatja az ügyvéd képviseleti jogait — egymagában nem minősíthető olyan nyilvánvaló vétségnek, amelyért a tisztviselő vagyonilag is felelősségre lenne vonható. (Kúria 1933. ápr. 22. P. VI. 5547/1931. sz.) 48. Az a körülmény, hogy ingatlan-eldarabolás során a vevőtől a törvény (1920: XXXVI. te. 56. § 2. bek.) tilalma ellenére váltót vettek, a váltóval fedezett köztörvényi követelés érvényességét nem érinti. (Kúria 1933. ápr. 6. P. V. 6319/1932. sz.) 49. I. A külföldi fizetési eszközök forgalmát korlátozó kormányrendeletek csak a halasztás tartamára zárják ki azt a lehetőséget, hogy a hitelező követelését érvényesíthesse, de a kötelem tartalmát egyébként nem változtatják meg. — II. A valósággal idegen pénznemben fizetendő tartozást tehát az adós nem teljesítheti országos pénznemben. (Kúria im ápn 21 p y 2925/1932. sz.) 50. A mai gazdasági viszonyok között is indokolt az ingó-tulajdonközösség megszüntetése, ha a tulajdonostársak az ingók megszerzésétől kezdve azokra nézve peres és ellentétes viszonyban vannak, ami az ingók zavartalan együtt birtoklását megakadályozza. (Kúria 1933. febr. 25. P. V. 2970/1931. sz.) 51. Ha az állam dolog visszaadása helyett kártérítéssel tartozik (1928: XII. tc. 6. § 4. bek.), akkor a kártérítésre jogosult nem követelhet a kártérítési pénztartozás átértékelése helyett fajlagos kártérítést. (Kúria 1933. ápr. 28. P. VI. 5237/1931. sz.)