Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Ifi Magánjogi Döntvénytár. távol eső kuglizóhelyiségben rendezett táncmulatságban vett részt, és sem ő, sem a kuglizóban levő többi táncoló, a kocsmaszobában kezdődött, majd a korcsma udvarán és az utcán folytatódó dulakodás zaját nem hallották. Este 10 óra után a felperesnő a táncmulatságból haza akart menni, s bár amikor a kuglizóból kilépett, s a kocsma udvaron át az utcai kapu felé tartott, hallotta a tömeg zajongását, s a dulakodás folytán keletkezett lármát, az útját mégis folytatta, a kapun keresztül kiment az utcára, s az utcán lakása felé tartott. A kaputól már 10—15 lépést haladt, ott azonban a csendőröket szorongató tömeggel szemben megállott s eközben érte a szövetkezet kocsmája faláról visszapattanó lövedék a lábát. A fellebbezési bíróság azon az állásponton volt, hogy a felperesnő gondatlan magatartásával önmaga lett okozója a bekövetkezett szerencsétlenségének, mert amikor kilépett a kuglizóból s hallotta a zajt, a kötelező óvatosságot félre téve, áthaladt az udvaron, kiment az utcára, ahelyett, hogy biztos helyre húzódott volna, s ott várta volna be az események lefolyását, ezenfelül az utcán megállt, s a csendőrök oszlásra hívó felszólításának nem engedelmeskedett. A perben nincs semmi ténybeli adat arra, hogy a felperesnő a csendőri felszólításnak nem engedelmeskedett volna. E tekintetben a fellebbezési bíróság sem állapított meg tényállást, csupán a felperesnő gondatlanságának alátámasztására hozta fel ezt indokul, a nélkül, hogy a tényeket és bizonyítékokat amelyekre ezt a megállapítását alapítja, megjelölte volna. A fellebbezési bíróság tehát ebben a tekintetben nem tett eleget indokolási kötelezettségének, következésképpen az ítéletnek az a kijelentése, hogy a felperesnő a csendőrök oszlásra hívó felszólításának nem tett volna eleget, az ügy eldöntésénél figyelembe nem vehető. Ha pedig elesik az az indok, hogy a felperesnő a csendőrök felhívásának nem engedelmeskedett, akkor egyedül abból, hogy a zaj és zsibongás ellenére az útját hazafelé folytatta, és nem tért vissza a kocsmahelyiségbe, továbbá abból, hogy az utcán 10—15 lépést haladva, ott a csendőröket szorongató tömeggel szemben megállott, az elővigyázatlanságára és gondatlanságára még nem lehet következtetni. Tapasztalati tény ugyanis, hogy kocsmai verekedések alkalmával éppen a kocsmai helyiségben való tartózkodás a legveszélyesebb s előrelátó, óvatos ember, ha a kocsmában verekedés van, épp a kocsmából és annak környékéről igyekszik minél hamarább eltávozni. Amikor pedig a felperes az utcára ért, s ott hazafelé tar-